A görög mondákban Akhelóosz folyamistennek és a múzsák egyikének, Melpomenének a lányai. Eredetileg szép nők voltak, és gyönyörű hangjukra oly büszkék, hogy a múzsákat hívták ki versenyre. Fennhéjázásuknak - s persze vereségüknek - következtében félig női, félig madártestű, emberevő szörnyekké váltak. (Más hagyományok szerint Démétér, ill. Aphrodité büntetésének köszönhették szörnyalakjukat.) Számukat az egyes források kettőre (Homérosz), mások háromra, négyre, ill. kilencre teszik, s nevüket is eltérőleg adják meg. Egy tengerszoros partján tanyáztak, és bűvös, ellenállhatatlan énekükkel minden tengerjárót a partra csaltak, hogy ott megöljék őket, és kiszívják vérüket. Az argonauták úgy menekültek meg tőlük, hogy Orpheusz túlharsogta éneküket. Odüsszeusz Kirké tanácsára emberei fülét viasszal dugta be, magát pedig az árbochoz kötöztette, hogy így biztonságban meghallgathassa híres énekeiket. E kudarc miatt a Szirének a tengerbe ölték magukat, s ott sziklaszirtekké változtak. - A Szirének valódi szerepe és jelentése az irodalmi és képzőművészeti hagyomány sokarcúsága miatt máig vitatott téma. Mivel sok síremléken és szarkofágon szerepelnek, eredetileg talán alvilági szellemek lehettek, nemritkán "alvilági múzsáknak" nevezték őket. Ovidius szerint Perszephoné társnői voltak, ami szintén alvilági kapcsolataikra utal. A leányfejű madáralak helyett olyan ábrázolásaik is maradtak fenn, amelyek a későbbi sellőket idézik. A homéroszi interpretációban jelenthetik a tenger vészes varázsát, amely az embert ellenállhatatlanul hajózásra csábítja, s ezzel gyakorta romlását okozza. Odüsszeusz és a Szirének találkozását mindenesetre számos ókori vázakép, véset és dombormű örökítette meg. |