A nemzetsége szerint lapitha Ixión elvette Diát, Éioneus leányát, apósát pedig, amikor eljött a jegyajándékért, tõrbe csalta. Miután ugyanis gödröt csinált házában, és azt tûzzel töltötte meg, beledobta oda Éioneust. Az istenek bosszankodtak emiatt; Zeus viszont, mivel szánta Ixiónt, és a saját szentélyében lelte õt, szabadon engedte, a halhatatlanságból is részt adva neki. Õ, hiszen féktelen volt, beleszeretett Hérába, miután meglátta. Héra pedig, mivel nem viselte el az õ õrjöngését, szólt Zeusnak; amin felbosszankodva Zeus, és minthogy tudni akarta, vajon pontosan ez-e az igazság, egy felhõt formázott Hérához hasonlóvá, amelyet miután Ixión meglátott, egybevegyült vele, mivel azt hitte, hogy Héra az, és kettõs természetû gyermeket csinált, aki egyfelõl az ember, másfelõl a ló némely vonásával rendelkezett, és akitõl a ló-kentaurok származnak. Mivel pedig Zeus megharagudott, miután egy szárnyas kerékhez kötözte Ixiónt, elbocsátotta a levegõbe, miközben korbácsolták, és ezt mondogatta: „Tisztelni kell a jótevõket.”

(skholion Euripidés: Föníciai nõk 1185-höz. ford.: Uhrman Iván)

Tudnivaló pedig, hogy nem kettõs természetû ember született a felhõtõl, mint némelyek mondják, hanem valami hegyvidéki vadember, aki, mivel a Pélionon, a thessaliai hegyen kancákkal vegyült egybe, hozta létre a ló-kentaurok nemzetségét. Hogy pedig így van, azt Pindaros is tanúsítja itt, mikor azt mondja, hogy az ilyen egybevegyülésbõl kétalakú sereg származott, amely lenti részeivel anyáikhoz, a kancákhoz lett hasonlatos, a fentiekkel pedig apjukhoz, Kentauroshoz. Úgyhogy ha Kentauros kettõs természetû lett volna, nem mondotta volna ezt Pindaros.

(skholion Pindaros: Második pythói óda 78-88-hoz. ford.: Uhrman Iván)

...részben pedig áttekintést tartunk a lapithákról és kentaurokról. Ókeanos és Téthys gyermekéül született a mítoszok szerint a folyók névadóinak többsége, közöttük Péneios is, akirõl történetesen a thessaliai Péneiost elnevezték. Ez pedig, miután a Kreusának szólított nimfával egybevegyült, gyermekeiül nemzette Hypseust és Stilbét, akivel Apollón, miután egybevegyült, Lapithést és Kentaurost nemzette...

(Diodóros: Történeti könyvtár IV. 69. 1. ford.: Uhrman Iván)

Ez pedig [t.i. Ixión – a ford. ], ahogy mondják, miután elvállalta, hogy sok jegyajándékot fog adni Éioneusnak, nászra lépett Éioneus leányával, Diával, akivel Peirithust nemzette. Aztán Ixión nem adta át a jegyajándékokat az asszonynak, Éioneus viszont ezek fejében zálogul vette a kancákat. Ixión pedig elküldetett Éioneusért, hírül adatva, hogy minden tekintetben alá fogja vetni magát, és Éioneust, amikor megjelent nála, egy tûzzel teli üregbe dobta. A törvényszegés nagysága miatt pedig senki nem akarta a gyilkosságtól megtisztítani. Végül pedig, miután a mítosz szerint Zeus által tisztult meg, beleszeretett Hérába, és szót mert ejteni arról, hogy legyenek együtt. Erre Zeus, miután egy felhõt Héra képmásává tett, elindította, Ixión pedig, miután egybevegyült a felhõvel, az úgynevezett emberi természetû kentaurokat nemzette. Regélik pedig, hogy Ixiónt végül vétkei nagysága miatt Zeus egy kerékre kötötte, és miután bevégezte életét, örökkévaló a büntetése. Némelyek pedig azt mondják, hogy a kentaurokat nimfák nevelték fel a Pélionon, miután pedig férfivá értek, és nõstény lovakkal vegyültek egybe, az úgynevezett kettõs természetû ló-kentaurokat nemzették; némelyek viszont azt mondják, hogy a Felhõtõl és Ixióntól született kentaurokat azért nevezték el ló-kentauroknak, mert elsõkként vállalkoztak arra, hogy lovagoljanak, és a mítosz koholmányai közé sorolják azt, hogy kettõs természetûek voltak. (u.o. IV. 69. 3-70. 1.)

Ixión beleszeretett Hérába, és meg akarta erõszakolni. Héra szólt Zeusnak, Zeus meg, aki kíváncsi volt, hogy valóban így áll-e a dolog, felhõbõl megmintázta Héra hasonmását, és odafektette Ixión mellé; mikor pedig Ixión elkezdett hencegni, hogy Hérával hált, kerékhez kötözte, amelyen a szél azóta is a levegõben pörgeti. Ilyen büntetéssel lakolt Ixión; Felhõ pedig a Kentaurost szülte tõle.

(Kivonat pseudo-Apollodóros Bibliothéké c. mûvébõl. I. 20. Ford.: Horváth Judit)