Melodie David-töl tartott hazafelé. Idöközben ö lett a lelki szemetesládája. A lány mindent elmesélt neki. Még az is, hogy mutáns. Most is beszélnie kellett valakivel, ezért úgy döntött, hogy meglátogatja. Ahogy sétált meglátott egy szöke kislányt. Hirtelen egy emlék villant át az agyán. Ez már nem elöször fordult elö. De mindig csak annyira emlékszik, hogy valaki kiabál valamit. Most viszont arra is emlékezett, hogy mit kiabált. az ö nevét. De ki és miért? Egy kicsit megijedt ettöl a dologtól. Mégis úgy döntött, hogy nem beszél erröl senkinek. Részben azért mert hülyének nézik.

Másnap szombat volt. Mindenki a konyhában reggelizett és nézte a híreket. Melodie az asztal mellett állt és egy pohár teát iszogatott.
-Tegnap este megpróbáltak elrabolni egy 10 éves kislányt-mondták be a hírekben és meg is mutatták a képét.
-Ha valaki tud valamit a tettesröl az értesítse a rendörséget. Köszönjük.
Amikor Mel meglátta a képet megint elötünt az emlék, de most tisztábban mint eddig bármikor, mégis egy pillanat alatt elfelejtette. ahogy körülnézett a szobába feltünt neki, hogy mindenki öt bámulja. Elöször nem értette miért, aztán rájött, hogy leejtette a teáját és a pohár rengeteg darabra tört. Zavartan motyogott valamit majd elkezdte összeszedni az üvegdarabokat. Annyira ideges volt, hogy azt se nézte hogy fogja meg a szilánkokat. Hirtelen éles fájdalmat érzett, majd káromkodva megnézte mennyire vágta el a kezét.
-Ö, Mel hagyd majd én föltakarítom-törte meg a csöndet Ray.
-Kössz-mondta Mel és elment a szobájába.
-Mi baja lehet?-kérdezte Scott.
-Nem tudom, de nagyon idegesnek látszott-válaszolt Jean.
-Most nem szívesen kerülnék összetüzésbe vele-jegyezte meg Kurt.
-Jean, nem tudnád megnézni a gondolatait? Hátha tudunk neki segíteni-mondta a szemüveges srác.
-Több okom is van arra, hogy nemet mondjak. Soroljam?
-Legyél szíves.
-Elöször is, ha akarja elmondja. Másodszor te örülnél, ha csak úgy a gondolataidba turkálnék? Harmadszor nem tudok az elméjébe férközni a képessége miatt.
-Tényleg, akkor valaki beszéljen vele.
-Mein Freund, én mondtam, hogy nem.
-Észre vettétek, hogy akkor ejtette el a poharat amikor azt a lányt mutatták a tévében? Lehetséges, hogy köze legyen a kettönek egymáshoz?-szólt közbe Kitty.
-Nem tudom, de van benne valami-mondta Elektró.
-Szerintem hagyjuk békén ezt az egész dolgot. Nagy zür lehet belöle, ha most elkezdünk kombinálni-javasolta Jean.
Bár mindenkit szívesen találgatta volna, hogy mi lehet Melodie baja beleegyeztek Jean javaslatába.

Álmában sem hagyta nyugodni Melodie-t az az emlék. Valaki a nevét kiabálta, ment volna a hang után,de hiába rohant egyre távolabbinak hallatszott. *Melodie, ne hagyj el!* Aztán feltünt annak a lánynak az arca akit a híradóban látott.
Arra ébredt, hogy leesik az ágyról. Ijedtében kiáltott egyet. Eszébe jutottak a képek és a hangok. Összekuporodott< és elkezdett sírni. Elege volt már ebböl az egészböl. Kezdett megörülni. Hirtelen berontott a szobába Logan. Körülnézett, de csak a síró lányt látta.
-Mi történt?
-Nem tudom! Az a lány nem hagy nyugodni!-megölelte Logant, így legalább biztonságban érezte magát.
-Milyen lány?
-Akit a híradóban láttam! Olyan mintha ismerném. És egy hang folyton engem szólít.

Logan elvitte a lányt a professzorhoz, hátha ö tud segíteni neki. Charles leültette a lányt egy székre és megállt vele szemben. A professzor erösen koncentrált, majd egy emlék halvány képe derengett föl a lány elött. "Egy szobában ült és egy könyvet lapozgatott. Egy rajzon megakadt a szeme. Egy vörös hajú nöt ábrázolt. A szemeiben örült fény csillogott és körülötte tüz égett. Hirtelen berontott a szobába egy férfi és elkezdett vele kiabálni.
-Hányszor mondtam, hogy be ne tedd a lábad a dolgozószobámba?! És azt, hogy a könyveim között turkálj szigorúan megtiltottam!!
Elmosódott a kép és Melodie elött megjelent a lány csak sokkal fiatalabban. A következö pillanatban már mindent hó és jég borított. A gyerekek hógolyócsatát vívtak az utcán. És ugyan az a férfi rángatta, hogy szedje a lábát és a szöke lány rohant utána és a nevét kiabálta.
-Melodie, ne hagyj el!-és elkezdett sírni. -Hova mész?
-Nem tudom, de ígérem, hogy majd megkereslek-kiabálta mert a férfi már messzire rángatta."
A lány arcán egy könnycsepp gördült végig.
"Hirtelen a férfi meglökte és úgy érezte mintha a teste jeges vízbe merült volna. Halványan érezte ahogy átfagy minden porcikája. Aztán már levegö helyett a jeges lé folyik le a torkán. Testét feszíti a kín a jéghidegben"
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ -Melodie a fejéhez kapott és zokogott.
Eközben a szék összetört alatta és minden tárgyat a falhoz csapott. Még a professzort és Logant is arrébb lökte. A földön kuporgott és fojtogatta az a gondolat, hogy a saját apja az életére tört. Belelökte öt a jeges vízbe, hogy megszabaduljon töle. De miért? Mit árthatott ö neki, hogy ezt tette? Tán az, hogy azt a könyvet nézegette? Mi volt abban a könyvben olyan titkos? Ezer és ezer kérdés tolongott a fejében. Logan felsegítette a professzort a földröl majd leguggolt a lányhoz és megfogta a vállát.
-Jól vagy kölyök?-kérdezte. Ö nem tudta még mi történt a múltban.
-El.. el kell mennem kiszellöztetni a fejem.
-Szerintem ez nem jó ötlet-mondta a professzor.
Melodie-t nem érdekelték a professzor szavai. Úgy döntött, hogy sétál egyet és így is tett. Ahogy rótta az utcákat egyre nagyobb gyülölet fogta el az apja iránt. Kezdtek eszébe jutni korábbi évei amikor is apja folyton kiabált vele. Érzékeit teljesen eltompította a sok gondolat és harag, ezért nem vette észre, hogy valaki követi. Arra eszmélt fel, hogy egy erös szúrást érez a nyakán.

Másnap reggel Matt kétségbeesetten rohant a professzorhoz.
-Melodie eltünt!