Szerencsére senki nem tudta meg hogy ellógott. Logan és a professzor belemerültek a beszélgetésbe Melodie furcsa viselkedéséröl, ahogy a többiek is.
-Nem csak a lánynak nem szimpatikus a srác.
-Teljesen biztos, hogy ártatlan.
-Tudod, hogy bízok benned Charls, de mi van ha mégsem az?
-Teljesen nyugodt lehetsz. Tudom, hogy nem kellett volna, de belenéztem a gondolataiba és nincs okunk töle félni. De Melodie-val nem tudom, hogy fogják kibírni egymást.
-Ha Te mondod. Nekem akkor sem tetszik.

A professzor kételyei sajnos igaznak bizonyultak. A két diák folyton egymást marta. Hol a távirányítóért vívtak élet-halál harcot, hol azért, hogy ki kezdett el elöbb beszélgetni valakivel és még egyéb apróságok. Többször majdnem egymás torkának ugrottak, de mindig volt valaki aki megakadályozta és ezzel megmentette öket a büntetéstöl. Az edzések katasztrofálisan mentek mert Mel és Matt nem igazán voltak hajlandóak csapatban dolgozni. Mindig összevesztek valamin, vagy egymást kritizálták és hibáztatták ha valami nem sikerült. Már mindenki kezdett megörülni a folytonos kiabálástól és a néha alacsonyan szálló bútoroktól.
Melodie büntetésének utolsó napját töltötte. Boldog lehetett volna, de rémesen telt a napja. Ez edzésen meg is mutatkozott. Megint összeveszett Matt-el az mert véletlenül fellökte amikor egy repülö penge elöl ugrott félre.
-Nem látsz a szemedtöl vakegér?!
-Hát bocs de szükségem van még a fejemre.
-Akkor sem kell fellökni! A csapattagok nem egymás ellen dolgoznak!-mindenki furcsán nézett a lányra aki ezt az elméletet nem nagyon követte.
-Te beszélsz? Folyamatosan rombolod a csapatot. Mi van, megjött? A lánynak ennyi elég volt. Nem direkt csinálta, de nem bánta meg. Teljes eröböl tökön rúgta Matt-et. A srác összegörnyedve a földre zuhant. Fiú társai szánakozó pillantásokat vetettek felé. Át tudták érezni helyzetét. Még a lányok is sajnálták.
Melodie dühösen az ajtó felé indult, de Scott az útjába állt. Már elege volt a lány viselkedéséböl.
-Itt maradsz és bocsánatot kérsz Matt-töl.
-Azt lesheted.
-Mint csapatkapitány kényte...
Ö sem kerülhette már el Mel "tömegpusztító fegyverét" .
Szintén a földre rogyott.
-Azonnal gyere vissza-nyögte a távozó lány után.
Melodie megállíthatatlanul száguldott az ajtó felé. Már kiért amikor szembe jött vele Logan és a professzor. még sohasem látta ilyen dühösnek. Ez némiképp lehütötte az indulatait.
-Azonnal gyere a szobámba. Logan te nézd meg, hogy vannak a fiúk. Amikor beértek a szobába a professzor majdnem elkezdett ordítani amikor Melodie halkan megszólalt.
-Professzor, én nem tudom mi van velem. Ha Matt közelében vagyok elborul az agyam és nem én irányítom magam. Tudom, hogy ezt nem kéne, de nem tudok leállni. Én sajnálom amit tettem.
-Hm, érdekes. De ez nem ment meg a büntetés alól.
-De még csak most telt le.
-Három hétig minden nap 2 plusz edzés Logan-nel -adta ki a kegyetlen ítéletet a professzor.
Melodie lesújtottan kullogott a szobájába. Többen gyülölködö pillantásokat mértek rá.

Másfél hét múlva mintha az egész intézetet kicserélték volna. Mindenki ingerlékeny volt és kiabált a másikkal. Föleg a fiatalabbak. Mintha Melodie harci kedve átragadt volna a másikra. A lány már kezdett kiborulni. Úgy érezte miatta van ez az egész. Egyik nap Kitty odament hozzá beszélgetni. Egy idö múlva jó páran összegyültek. Melodie-t idegesítette, hogy ennyien veszik körül. Nemsokára mindenki elkezdett vitatkozni a másikkal. A vitából veszekedés lett ami végül tettekbe torkollott. Melodie rémülten kirohant a szobából. Ki kellett szabadulnia innen. Rémülten elrohant. Senki nem törödött vele. Mindenki a bunyóval volt elfoglalva Egy kis magányra vágyott. Útközben találkozott Scottal. Ö is nagyon furán viselkedett. Szinte rémisztö volt. Amikor meglátta a lányt elkezdett közeledni felé. Mel hátrált de pár lépés után a falhoz szorult. Scott fél kézzel a falnak támaszkodott a lány válla fölött.
-Be kell vallanom valamit-kezdte.
-Szerintem nincs mondanivalód számomra-mondta zihálva a rémülettöl. Scottra nem volt jellemzö, hogy megcsalja Jeant. Megpróbált elslisszolni, de nem járt sikerrel.
-Dehogynem, szóval te nem vagy átlagos lány és ez tetszik nekem. Jean hatalmas szemekkel nézte öket biztos rejtekhelyéröl, de úgy döntött neki ennyi elég és továbbállt.
-Scott, kérlek engedj el. Valami itt nagyon nem stimmel. Mindenki megbolondult, Te sem vagy önmagad.
-Erröl Te tehetsz. Elraboltad a szívemet-ezzel meg akarta csókolni a rémült lányt.
Melnek több se kellett. Behúzott egyet a srácnak és elrohant. Nem tudta mi történik vele és mindenki mással. Rettegett magától és attól, hogy mi jöhet még. Jól jött volna valaki akinek ezt elmondhatja. A szökökút peremén üldögélt és próbált megnyugodni. Egyszer csak valaki leült mellé. Logan volt az.
-Jajj Logan...
Ahogy felnézett még jobban megrémült. A férfi odahajolt hozzá és mélyen a szemébe nézett. Melodie meg se várta, hogy mit akar gyorsan elfutott. Ha valaki az útjába került fellökte és továbbrohant. Egyenesen a professzorhoz ment. Gyorsan becsapta az ajtót és kulcsra zárta. A professzor értetlenül nézett rá.
-Valami nagyon nem stimmel-lihegte a lány.-Mindenki furán viselkedik, és szerintem én vagyok az oka. Azt nem tudom hogyan de más nem lehet-hadarta.
-Nyugodj meg, tudok róla. A képességed az oka.
-A képességem? Az, hogy tárgyakat tudok mozgatni nem tehet róla.
-Az nem. De rájöttem, hogy az az adottságod a valódi képességedböl származik -a lány értetlen arcát látva elmagyarázta a dolgot. -A tárgyakat azért tudod mozgatni mert megbüvölöd öket. Ez az emberekkel is így van. Mivel nem tudtál róla nem tartottad féken és az érzelmeid kihatottak a csapat többi tagjára.
-De, hogy?
-Ha valaki szemébe nézel, hozzá érsz vagy akárcsak ha a közelében vagy.
-Akkor vissza is tudom csinálni-derült fel. -Kössz prof!-és ezzel kirohant a szobából.
Ahogy kilépett a szobából Jean dühös alakjával találta szembe magát.
-Hogy merészelsz kikezdeni Scottal?!-ordította. -Ö hozzám tartozik! Ha még egyszer meglátlak a közelében esküszöm nem állok jót magamért!
-Lenyugodnál végre?-mondta hüvösen Melodie. -Nem én kezdtem ki vele hanem fordítva. Tény, hogy én tehetek róla, de nem direkt, és ha megbocsátasz most dolgom van-ezzel faképnél hagyta a még mindig dühös lányt.
Mindenkit megkeresett egyenként és "visszaállította" a viselkedésüket a régire. Logan-nel kezdte és Scottot hagyta utoljára. Vele más terve volt. Hosszú kutatás után megtalálta a keresett személyt. Megkocogtatta a vállát mire Scott felé fordult.
-Egy szót se, csak gyere utánam!-adta ki a parancsot a lány.
A srác szó nélkül követte. Megálltak Jean szobájának ajtaja elött. Mélyen Scott szemébe nézett és gondolatban mondta mit csináljon.
-Khöm -hallatszott Kitty hangja. -Mit csináltok?
-Kibékítem Scottot és Jeant, de maradj csöndbe.
-OK.
Scott bekopogott Jean ajtaján majd benyitott. A lány az ágyán feküdt és sírt. Scott odament hozzá és leült az ágyra. Eközben Melodie csukott szemmel koncentrált, hogy a srác az ö parancsait kövesse.
-Jean nagyon sajnálom, nem tudom mi volt velem ,de már vége. kérlek bocsáss meg.
-Milye van annak a lánynak ami nekem nincs?-szipogta Jean.
-Semmije- Melodie egy kicsit habozott amíg ezt kimondatta Scottal, de mindent a cél érdekében. -Jean én szeretlek és ezen semmi nem változtathat.
-Megesküszöl?
-Meg-mondta és megcsókolta a lányt.
Ekkor már Melodie is kukkolt. A két lány egészen megfeledkezett arról, hogy még mindig fenn áll a lebukás veszélye, de mielött Jean odaért volna hozzájuk eltüntek a padlóban.

Melodie a professzor szobája felé ment, mert a prof. akart neki mondani valamit. Kopogtatott az ajtón.
-Gyere be!-hallatszott.
-Úgy hallottam beszélni szeretne velem-lépett be a szobába.
-Igen.
-És miről? Ártatlan vagyok! Most nem csináltam semmit!-védekezett.
-Nyugi, csak azt akartam mondani, hogy kitaláltam mi legyen a fedőneved.
-És mi az?
-Bűbáj. És kapsz egy új egyenruhát.
-De király-örvendezett a lány.
-És van még valami.
-Mi?
A professzor előszedett egy kulcsot.
Nézz ki az ablakon.
Mel az ablakhoz rohant. Tekintete megakadt egy vadi új motoron.
-Ez az enyém?-kérdezte döbbenten.
-Igen.
A lány örömében elkezdett ugrálni.
-Köszi!-a professzor nyakába ugrott majd elviharzott.
Rögtön ki kellett próbálni a motorját, úgyhogy ment vele pár kört majd fölment a szobájába megnézni az új egyenruháját. A ruhát középen egy sötétzöld csík szelte át és ujjatlan volt. Volt hozzá egy pár sötétzöld könyök fölé érő kesztyű és ugyanolyan színű csizma.