Lia kicsit megviselten, de szokásos vigyorával közelebb lépett a lányokhoz. Miután becsukta az ajtót, mesélni kezdett:
- Szóval újholdkor én átváltozok, emberré. Ezért kérdezgettem folyton, hogy mikor van újhold, és ezért kerestem valami távoli helyet. - miután befejezte rövid mondókáját, újból vigyorogni kezdett.
A többiek megszeppenve hallgatták a történetet. Hosszú perceken keresztül csak nézték bamba képpel Liát. A lánynak ekkor hirtelen valami eszébe jutott, hogy valójában miért is jött.
- Ó, odalent ingyen pia van! - vigyorgott, mire mindenkinek felcsillant a szeme.
- Akkor mire várunk? - kezdte el ráncigálni társait Rheia.
- Várjatok, hol vannak a többiek? - kérdezte Lia.
- Jó kérdés. - gondolkodott el Mira - Ha jól emlékszem leráztak minket... de hogy hova mentek? - vonta meg"nem érdekel" stílusban a vállát. - Na, de most indulás, mert nem marad nekünk semmi! - tuszkolta ki a többieket, majd pedig suttogva Liához fordult - És készülj fel, hogy megnéznek. - vigyorgott rá.
Kate csökönyösen ellenállt Mira tuszkolásának, közben orrát fogdozta, mintha valami törékeny tárgy lenne a helyén.
- Neked meg mi bajod? - förmedt rá Rheia - Állj már el az ajtóból!
- Deb, köszi lányok. Éd bost idkább itt baradok. - dünnyögte.
- Kate, neked lila az orrod! - visította Lia.
- Túl közeli volt azaz õsrégi éjjeli csók? - célozgatott Rheia a plafont nézve, mire Katetõl csak egy megvetõ pillantást kapott.
- Deb. - legyintett Kate, kissé kékes-lilás orral - Bár egy jó ideje ilyed, csak eddig deb látszott annyira.
Furcsán néztek rá mindhárman, majd jobbnak látták, ha továbbmennek.
A lenti kocsmában nagy volt a tömeg. A lányok nagy nehezen vergõdtek át a részeg tömegen asztalt keresve, de mind foglalt volt. Többek között az egyik asztalt a Melchior féle bandából két férfi foglalt nagy vigyorogva. A pulton a fekete hajú pasas ült kardjával a kezében, amellyel nagy valószínûséggel a pultost fenyegette az ingyen italért. A"közönség" ujjongott, mikor újabb ingyen kört hoztak ki nekik. A férfi mikor észrevette a négy lányt, leugrott a pultról és hozzájuk vergõdött a tömegen.
- Szép jó estét hölgyek. - köszönt udvariasan - Nem gondolják, hogy kicsit veszélyes ez a hely?
- Meg tudjuk védeni magunkat! - morogta Rheia, majd keresztbetett kezekkel a falat kezdte el bámulni.
- Ennek örülök. - mosolygott a férfi - Igaz, délután nem így tûnt... - célozgatott a kis incidensre, majd pedig egy asztalt kiürített a lányoknak - Foglaljanak helyet.
A lányok kicsit gyanúsan és meglepetten néztek a férfire, majd erőltetett mosollyal helyet foglaltak. A férfi udvariasan a közelében leülõ Liának és Rheiának kihúzta a székét.
- Hé, Dorian! - kiáltott felé egyik barátja az asztaluktól - Mi a fenét csinálsz? Szomjazik a nép! - legyintett vigyorogva félig teli söröskorsójával.
Dorian legyintett egyet neki, majd ismét a lányokhoz fordult:
- Ha bármi kívánságuk lenne, nyugodtan forduljanak hozzánk. - mosolygott, majd barátaihoz sietett és leült asztalukhoz - Ennyire nélkülözhetetlen lennék? Csak az újoncokat fogadtam. Nem árt a jó benyomás.
A lányok ezeket az utolsó mondatokat még hallották.
- Újoncok? - horkant fel Rheia - Kicsit sokra tartja magát.
- De legalább megtudtuk, hogy milyen gyönyörû neve van. - támaszkodott elmélyülten Mira az asztalon, a férfit nézve.
- Dézd bár! - nevetett fel Kate - A jótüddér szerelbes!
A lányok enyhe visítás-nevetésben törtek ki, és elismerõen veregették Mira vállát. Igaz, közrejátszott Kate érdekes kiejtése is, de már kezdtek hozzászokni.

Eközben Susan és Melchior a gyertyafényes vacsora után, sétálgatni kezdtek. Útjuk egyenesen annak a kocsmának az irányába tartott, amely felett laktak a lányok. Megálltak jóval a bejárat elõtt, egy csendesebb utcarészen. Szûk volt ez az utca. Ennek ellenére annál forgalmasabb, hiszen itt volt a helyi kocsma, így mindenki ide járt.
- Elég hideg az este. Jobb lesz, ha felöltözik. - mondta Melchior a didergő Susant látva.
Levette hófehér köpenyét, vagyis inkább kabátját és Susanra terítette. Így látszódott, hogy a férfi kabátja alatt szintén hófehér az öltözéke.
- Köszönöm. - hálálkodott Susan kínosan.
- Igen szótlan. - jegyezte meg a férfi mosolyogva, látva a lány zavarát - Errefelé szeretik a férfiak. - mondatát síri csend követte, és mivel Susan nem vette (vagy legalábbis nem mutatta) a lapot, hozzátette - Jómagam is.

A kocsmában a lányokkal szemben a Dorian féle banda"hiányzó láncszeme" vergődött be az egyik ajtón. Elég nyúzottan nézett ki, bár inkább vidám volt. Kilométerekről látszódott, hogy nővel volt. Elégedetten ült le társaihoz, Rheia mellől elrántva egy széket. A lány megvetően fordult hátra és le nem vette a férfiről a szemét.
- Hát, tud ez a csapos pipi. - bólogatott elismerően három társának, majd a pultnál ácsorgó lányra pillantott, aki szintén most érkezett.
- Ej, Kyan, te lókötő! - rázta a fejét "az íjas", aki álarcot viselt.
Az említett büszkén dőlt hátra újonnan szerzett székén. Ekkor pillantotta meg Rheiát, aki már egy jó ideje ugyanazzal a tekintettel meredt rá.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte átlátszó vigyorral, miközben felmérte Rheiát - Hol hagyták a gyufát?
A lányok szemráncolva néztek rá, mivel fogalmuk sem volt semmiről. - Kyan! - szólt rá erélyesen Dorian - A szesz beszél belőled. A vörös Melchior-el van.
- Mi a fene! Jean d"Arc szerelmes? - nevetett hatalmasat Godric.
- Miért mindenkit csak Susan érdekel? - kérdezte kissé féltékenyen Rheia a többiektől.
- Bár lennének többen... - álmodozott tovább a férfi, hallva Rheia szavait - Nem árt néha a friss hús. - vigyorgott.
- Ha pár órával hamarabb józan lett volna, bizonyára tudná, hogy akkor többen voltunk. - morogta Rheia, majd hátat fordított nekik.
A férfi nem szólt ehhez semmit, csak próbáld elgondolkozni az elhangzottakon. Mivel nem sokra ment vele, inkább intett a csaposnak, hogy hozzon még több piát.
- Kyan, elég lesz mára a sok ital. - szólt rá most az álarcos férfi - Így is alig látsz ki a fejedből.
Mira gyanúsan figyelte az eseményeket, mivel pont szemben ült a férfiakkal. Rossz érzés töltötte el. A csaposlány most a férfiak asztalához tartott, tálcáján korsókkal. Egy asztal választotta már csak el uticéljától. Ekkor egy alak állt fel, és rángatni kezdte a lányt. Többen is a segítségére siettek, amiből nagy verekedés lett. Repkedtek a székek és néhol az asztalok is. Ekkor az egyik eltévedt szék a csillár tartókötelét lerántotta, ami egyenesen Dorian és társai asztalára esett, halálra ítélve az ott ülõket. Mira sikítva figyelmeztette társait, hogy õk is veszélyben vannak, mivel a tartókötél magával rántott némi gerenda"darabot" és ez egyenesen feléjük tartott.
- Bira! - rángatta a lányt Kate - Ébredj!
Mira megviselten nyitotta ki szemeit, de még mindig lihegett. Első dolga volt a szemben lévő asztalhoz nézni. Ott viszont minden rendben volt, a négy férfi kényelmesen iszogatott.
- Elbóbiskoltál. - magyarázta Lia.
- El kell tûnnünk innen! - mondta rémülten - Össze fog omlani az épület!
- Nyugodj már meg, nem lesz semmi baj. Rosszat álmodtál. - tuszkolta vissza székére a felhevült lányt Lia - Inkább figyelj, mert Rheia ismét kötekszik. - bökött fejével Rheia felé, aki Kyan-el beszélgetett.
Mira furcsán nézte õket, hiszen ugyanazt látta, amit pár perccel ezelőtt. Ugyanaz a jelenet játszódott le.
- Ha pár órával hamarabb józan lett volna, bizonyára tudná, hogy akkor többen voltunk. - morogta Rheia, majd morcosan feléjük fordult és savanyú képet vágott.
Kyan ekkor intett a csaposnak, aki ugyanazt a tálcát vette fel és ugyanabban az irányban indult el. Mirának nem kellett több, megragadta társait - beleértve a Kyan féle bandát -, és mind kirohantak a kocsmából. Ameddig csak bírtak szaladtak. Útközben az ott ácsorgó turbékoló párt is magukkal rántották. - Mi a... ? - próbált ellenkezni Susan, de Mira már a levegőbe kapta.
- Mi a fenéért rohanunk, he? - ordította futás közben Kyan, majd megállt.
Kis idő múlva a többiek is megálltak és kérdõen néztek Mirára.
- Össze fog omlani a kocsma! - hadarta, miközben kifújta magát - És mind bent pusztultunk volna.
- Ó, ugyan! Ne nevettess! - kapta fel az orrát Kyan.
- Láttam! - visította a lány az elképzelhetõ legélesebb verzióban.
Erre a sikításra komolyabban néztek rá. Hirtelen nagy zaj hallatszott, majd Mira háta mögött a kocsma az általa elképzelt módon, összeomlott. A többiek tátott szájjal nézték végig, hogyan omlik össze az épület.
- Te jó ég! - visított Kate - Honnan tudtad?
- Láttam! - ordította Mira most már mélyebb hangon, felháborodva. Morcosan szemben lévő társai felé vette az irányt, hogy áttörjön rajtuk, de Lia visszafogta.
- Ö... Mira... Azt hiszem... azok értünk jönnek. - nézett aggódóan a romhalmaz körül ólálkodó alakok felé, akik nemrégiben õket üldözték. - Ez nem igaz! - toporzékolt Mira - El kell tûnnünk, de gyorsan.
- Nem mondod! - duzzogott Susan is elrontott randija miatt - Csak az a ciki, hogy csak Te tudsz repülni. Mi mégis mi a fenét csináljunk? Szaladjunk? - kérdezgette gúnyosan.
- Hé, szépfiúk! - fordult a férfiakhoz Rheia - Ha jól emlékszem Dorian barátjuk azt mondta, hogy ha segítségre van szükségünk, hozzátok forduljunk. Nos, most elkelne egy kis segítség...
Bele se telt pár percbe, már lóháton száguldottak ki a városból különösebbnél különösebb helyeken.
- Mi a fene ez? A középkor? - morgolódott Rheia Dorian mögött.
- Ha gondolja jöhet gyalog is. - mondta mosolyogva a férfi - Inkább örülnie kéne, hogy kétszemélyes a lovam.
Rövid vágta után egy erdőben telepedtek le.
- Jobb lesz, ha itt éjszakázunk. - mondta határozottan Dorian, miközben kikötötte a lovát.
- Itt? - háborodott fel Rheia - Ebben az"erdőben"? - macskakörmözött a levegőben, látva az érdekes erdőt.
- Nos, ha tud jobbat... - válaszolt a férfi, majd pedig leült tüzet rakni - Most pedig mesélnek nekünk ezekről az izékről, akik üldöztek.
- Azt hiszem majd holnap. Most hulla vagyok. - gügyögte Mira, majd hullafáradtan elterült.
Nem csoda, hisz neki külön kellett a többiek mellett repülni.
- Hogyha már így a mesélésnél tartunk, akkor miért is neveznek minket újoncoknak? - tette fel a kérdést Rheia.
Erre mind az öt férfi nevetésben tört ki.
- Hogy miért? - törölgette könnyeit Melchior a nagy nevetésben - Látszik, hogy újoncok. Mindenki tudja, hogy kik az újoncok.
- Jelen esetben mi. Ugye? - fejezte be helyette Lia.
- Pontosan. Üdvözölve vannak a... hogy is fogalmazzak - fordult társaihoz még mindig nevetve Melchior, mire õk is még jobban nevetni kezdtek.
- A hullák között! - visította Kyan, dugi piásüvegét meghúzva.
- Tessék? - kiáltották kórusban a lányok.
- Igen, jól hallották. - magyarázta Dorian - Itt azok élnek, akik eltávoztak az élõk soraiból, vagyis mi.
- És hogy kerültünk ide? - kérdezte Rheia elég bugyuta képpel.
- Beghaltudk, te féleszű! - csapta fejbe Kate.
- De hogyan? - vakargatta sajgó fejét Rheia.
- Tudod, a dagy ütés a fejeded. - magyarázta Kate - Deb Logad ütött beg.
- Akkor mi?
- Deb tudob, de edgeb is az talált el, asszeb. - gondolkozott Kate.
- Ja, szóval azért visítottál. Erre az egyre emlékszem. - töprengett Rheia - Uh, és ezek szerint neked az orrod találta el.
- Nah, akkor lassan megvan mindenkinek, hogy miért is került ide. - ült le melléjük Dorian - Visszatérve a középkoros kérdésre: nos, ez itt nem igazán nevezhetõ a középkornak, mivel fogalmam sincs mi az. Mi már elég régóta vagyunk itt. Vagy több évtizede, százada. Nem mérjük az időt.
- És nem öregszenek? - nézett rá kerek szemekkel Lia.
- De nem ám. Elég furcsák, akik mostanában jönnek erre. Folyton olyan dolgokat emlegetnek, hogy "tévét" meg "internet"... - morfondírozott Dorian.
- Nekünk még vissza kell majd mennünk a városba. - szólalt meg ismét Lia.
- A városba? Megõrültek? Darabokra szedik azok az izék! - horkant fel Kyan, aki eddig a többiekkel heverészett.
- Igen, ott vannak a barátaink. - erősködött Lia.
- Ha nem lenne folyton segg részeg, akkor látta volna õket. - morgott Rheia. - Nincsenek barátaik itt. - mondta meglepetten Dorian - Ha lennének, tudna mindenki róluk.
- De... mi láttuk õket... - motyogta Lia elkeseredetten - Még beszéltünk is velük.
- Hát itt bizony nem. Elõfordul az újoncokkal, hogy rémeket látnak. - oszlatott el minden reményt a férfi.
A lányoknak még a lélegzetük is elállt. Hogy egy ilyen helyen legyenek, egyenesen borzasztó volt. Hogy még a barátaik se legyenek itt, még borzasztóbb volt. A legborzasztóbb mégis az volt, hogy fogalmuk sem volt, mi lesz ezután. Ismét meghalnak? Vagy tovább menekülnek.