-Meghívhatom kegyed egy vacsorára? - kérdezte a szőke férfi.
-Hát... miért ne? - mondta Susan miközben még pirosabb lett.
-Fél 8-kor találkozzunk a szökőkútnál - súgta a lány fülébe, majd 1 igéző mosoly kíséretében kisétált az ajtón, társaival együtt.
Susan csillogó szemekkel bámult utána majd lassan elindult a lányok felé. Amikor leült szinte mindenki egyszerre rohanta le a kérdéseivel. A lány viszont meg se hallotta.
-Hány óra van? - kérdezte túlkiabálva a többieket.
-7 lesz 10 perc múlva - mondta Kitty.
-Rohannom kell - kiáltotta és kirohant az ajtón.
-Kerge.... - sóhajtotta Rheia.
-Ma lesz újhold? - ugrott fel hirtelen Lia.
-Mit t'om én - válaszolt Kate. - Amúgy minek az neked?
-Semmi, semmi.
-Ajaj - nézett rémülten az ajtó felé Mira.
-Mi az? - kérdezték többen is miközben az ajtó felé fordultak.
Három hatalmas termetű, valami orkfélére emlékeztető, büdös és ijesztő lény lépett be a kis kocsmába. Mindenki abbahagyta a beszélgetést és a lényekre néztek. Azok lassan elindultak a lányok asztala felé. Mira egyre hátrébb húzódott. Közben halkan odasúgott valami a kis csapatnak. Az rémségek már csak pár lépésre voltak.
-Most! - kiáltotta Mira.
Mindenki egyszerre felugrott és a lényeket fellökve az ajtó felé rohantak. A feldühödött szörnyek feltápászkodtak és a lányok után rohantak. Az üldözöttek szaladtak ahogy csak tudtak. Lia és Rheia nem értették, hogy miért menekülnek előlük, de jobbnak látták nem megállni. Mira egyenesen néhány őr felé vezette őket. Ahogy üldözőik meglátták gyorsan hátra arcot vágtak és visszamentek a kocsmába.
-Miért is üldöztek ezek az izék minket? - lihegte Rheia.
-Hát nem nagyon szeretnek minket. De ez hosszú történet. Majd egyszer talán elmondom.
-Van itt valahol egy park? - kérdezte Lia.
-Hát az is fedett..
-Nincs itt nem fedett hely?!
-Miért érdekel téged ennyire ez a téma? -kérdezte Mira.
-Mindegy, nem érdekes.
-De ha elkezdted akkor fejezd is be!
-Mondom nem érdekes! - morgott Lia.
-Jól van na....

Susan lázasan készülődött. Vagy száz ruhát próbált fel egymás után. Miután nagy nehezen kiválasztotta a megfelelőt következett a frizura. Hosszú idő után sikerült végre elkészülnie. Ekkor ránézett az órára: 8:03. Susan felugrott és már száguldott is a szökőkút felé. A tér ahol a szökőkút volt gyönyörű fényárban úszott. A francia férfi már várta. Susan még gyorsan igazított a ruháján és a haján majd sóhajtott egyet és elindult felé.
-Üdvözletem szép hölgy - mondta a férfi miután kezet csókolt a lánynak. -Hello -mondta zavartan Susan.
A férfi elővett egy fehér selyemkendőt a zsebéből.
-Ha megengedné kegyed, hogy...
-Bekössed a szemem? Miért is?
-Meglepetés - mosolygott a férfi.
-Hát, na jó.
Miután a kendő Susanra került a férfi belekarolt és lassan vezette a meglepetés felé. Útközben elhaladtak néhány kocsma mellett, ahonnan víg énekszó szűrődött ki. Valahonnan meg a kocsmai verekedés zaja. Néhány perc múlva ezek a zajok megszűntek és lágy muzsikaszó vette át a helyüket. Melchior megállította a lányt és levette a kendőt. Egy gyönyörű vendéglő előtt álltak. A falat teljesen benőtte a borostyán. Szebbnél szebb virágok díszelegtek a párkányokon.
-Ez.. ez nagyon szép - mondta Susan.
-Menjünk be.
Az épület belülről még csodálatosabb volt mint kívülről. Susan szája tátva maradt. Leültek egy asztalhoz. Azt egy hófehér csipketerítő takart. A közepén egy kis rózsacsokor állt és két gyertya. Alighogy leültek egy pincér máris ott termett mellettük.

Kate, Mira, Kitty és Rheia elmélyülten beszélgettek az egyik szobában. Épp hangos nevetésben törtek ki amikor nyílt az ajtó és egy ismerős lány lépett be. De ő mégse lehetett. Csodálkozva fordultak felé. A lány erősen Liára emlékeztetett, de semmilyen macskás vonása nem volt. Viszont a jellegzetes ártatlan vigyora semmi kétséget nem hagyott.
-Lia mi történt? - kérdezte meglepődve Mira.