59. rész
Daun 2005.04.03. 16:30
-Magneto miatt van az egész? - nyögte Jean.
-A jelek erre utalnak...
-És Rheia vele ment! - sóhajtotta Kurt.
-Ki kell szabadítanunk a professzort!
-De azt se tudjuk, hogy hol van - kotyogott közbe Scott.
-Én tudom... - mondta Jean. - Csak kövessetek.
A kis csapat a katonai bázistól nem messze lapultak. Eddig Kate fénye vezette őket, de itt már nem lehetett a lebukás veszélye miatt. Így csak a sötétség maradt nekik. Lassan haladtak nehogy elessenek valamiben. Végre elérték az épület falát. Már csak azt kellett kitalálniuk hogy jussanak be. Elkezdték tapogatni a falat, hátha találnak egy hátsóajtót amin besurranhatnak.
-Megvan! - kiáltott fel Kurt.
-Csssssssss - hallatszott több felől is.
-Bocsi.
Scott egy lézersugárral elintézte a zárat. Gyorsan besorjáztak az ajtón.
-Merre? - érdeklődött Kate.
-Utánam - mondta Jean és magabiztosan elindult balra.
Útközben kiiktattak 1-2 kamerát. Néha összefutottak egy-egy katonával akik elől vagy elbújtak, vagy leütötték őket. Néhány perc múlva egy jól őrzött ajtót találtak.
-Kurt, be tudsz teleportálni? Az ajtó másik oldalán van a professzor és Logan. De nincsenek maguknál... - mondta Jean.
-Megpróbálom - ezzel Árnyék már ott se volt.
A következő pillanatban feltűnt az ájult professzorral és Logan-nel.
-Egy újabb kérdés: Hogy jutunk ki? - kérdezte Kate.
-Ahogy bejöttünk.
-Az nem fog menni - ezzel egy rakás katonára mutatott akik mögöttük álltak.
-Adják meg magukat!
*Kurt vidd ki Logant és a professzort. Mi elintézzük őket.*
-Oké! - ezzel Kurt ismét eltűnt.
A többiek félresöpörték a katonákat és elkezdtek rohanni a kijárat felé. Időközben megszólalt a riasztó.
-Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintem ez már unalmas - lihegte Scott.
-Ne dumálj hanem fuss! - kiáltott rá Adam.
Már majdnem elérték az ajtót, amikor azt elállta egy rakás katona. Scott gondolkodás nélkül csinált egy másikat. Elég nagy porral járt, de a célnak tökéletesen megfelelt. Egyenesen a kocsi felé rohantak. Kurt már ott várta őket. Gyorsan bepréselődtek és már száguldottak is magukra hagyva a katonákat.
-Professzor ébredjen fel - szólt kedvesen Jean.
A professzor lassan kinyitotta a szemeit. Egy kis tisztáson voltak. Már hajnalodott. A felhők mögül előtört néhány halvány napsugár. A madarak vidáman csicseregtek. Logan éppen egy fát aprított unalmában.
-Meg kell találnunk Rheiát - mondta Jean.
A professzor erősen koncentrálni kezdett. Kis idő múlva felnézett.
-Indulhatunk.
Rheia érdeklődve mászkált Magneto rejtekhelyén. Felmérte a terepet. Szíve szerint még mindig tombolt volna, de okosabbnak látta, ha visszafogja magát.
-Egy pókerparti? - szólalt meg valaki és egy kártyát hajított elé.
A lány lenézett a kártyára majd ijedten arrébb rohant.
-Veled vagyok te őrült!
-Van rá bizonyítékod?
-Én vagyok - hallatszott Magneto hangja.
-Akkor bocs.
-Tulajdonképpen miért támadtak ránk az emberek? - kérdezte Rheia Magnetot.
-Mert félnek tőlünk.
-Én megmondom neked, hogy miért! - rontott be Scott és Logan. Utánuk a többiek is betoppantak. - Azért mert Magneto kisiklatott egy személyvonatot. Az emberek így reagáltak az őket ért támadásra.
Rheia döbbenten nézett a férfira. Kezdte megbánni hogy átállt, de az emberek iránt érzett dühe még mindig lángolt, de most már Magnetot is utálta. Épp készült volna leordítani őt, hogy mégis mi a francért volt jó neki ez, amikor a férfi megszólalt.
-Azért csináltam mert a vonaton mutánsok ellen kifejlesztett fegyvereket csempésztek. Ennél sokkal rosszabb történt volna ha a vonat célba ér. Örüljetek, hogy ennyivel megúsztátok.
-Ennyivel?! - ordította Jean. - Azt se tudjuk él-e még a csapat többi tagja! Lehet, hogy meghaltak és örüljünk hogy ennyivel megúsztuk?! Arról nem is beszélek, hogy az intézetet elfoglalták és nincs hova mennünk. Iskolába sem mehetünk, mert pánikot keltenénk és bele se akarok gondolni, hogy mi lenne ott. Még mindig örülnöm kéne?!
-Életben vagy, örülj annak.
-Mit ér az élet ha mindenki gyűlöl? - jegyezte meg halkan Adam.
-Rheia kérlek gyere velünk! - mondta Kate.
-Nem...
-De miért? Te nem ilyen vagy!
-Hagyjatok békén! Elegem van az emberekből. Nem tűröm bosszú nélkül, hogy belém rúgjanak. Vissza kapják még ezt...
Rheiának kezdett nagyon elege lenni egykori csapattársaiból. Csak egyedül akart lenni. Nem érdekelte más csak a bosszú. De mit is akar megbosszulni? Egyre jobban idegesítette, hogy nem tudja dühének valódi okát. Viszont azt tudta, hogy ha nem hagyják békén rajtuk tölti ki.
-Állj le kölyök!
-Nem! - ezzel egy karddal hasba szúrta Logant.
Kate felsikkantott, bár tudta, hogy Logannek ezzel nem árthatott sokat. A következő pillanatban viszont még jobban megrémült, ugyanis Rheia őt vette célba...
|