-Mit lehet ezen megmagyarázni? - borult ki Adam.
-Nem direkt volt..
-Nekem nem úgy tűnt - szólt közbe Logan.
-Te csak dugulj el! Fiatalokkal kezdesz?!
-Ő mászott rám. És velem ne merj ilyen hangon beszélni mert nagyon megbánod!
-Jaj, rettegek. Várjunk csak! Te fogsz félni. Elintézhetem, hogy vonyítva menekülj el innen!
-Előbb ütlek le öcsi.
-Kipróbáljuk?
-Állj! - szólt közbe Kate.
Mintha meg se hallották volna. Gyorsan segítségért kiáltott. Logan és Adam már majdnem egymásnak estek amikor megjelent Jean és Scott.
-Scott, vigyétek innen Logant légyszi. Beszélnem kell Adammel.
-Nincs mit megbeszélnünk - mondta a srác és ezzel kiment a konyhából.
-Mi történt? - kérdezte döbbenten Jean.
Kate nem válaszolt csak kiment a konyhából. Leült az első fotelbe és gondolkozott mit csináljon: sírjon vagy ordítson? Még a nevetés gondolata is felmerült benne, de mivel vele történt meg így azért nem is volt olyan vicces. Arra lett figyelmes, hogy valaki megdobja egy párnával. Felháborodva nézett körül.
-Bocs, de már egy ideje beszélek hozzád - mondta Rheia. - Mitől vagy így kibukva?
-Nem érdekes..
-De mondjad csak.
Kate gyorsan elhadarta, hogy mi történt az este és, hogy azt Adam megtudta. Rheia egy darabig hatalmas szemeket meresztett. Miután túljutott az első döbbenetén elkezdett vigyorogni aztán nevetni míg a végén a földön fekve dőlt a röhögéstől. Közben sokszor elröhögött valami bocsánat félét, de nem volt túl meggyőző. Hosszú idő múlva végre lenyugodott.
-Ez nem komoly ugye? Mármint nem smároltad le? - Kate nem válaszolt csak lesütötte a szemét. - Kérlek mondd, hogy nem!
-Nem direkt volt. Álmomban történt.
-Gratulálok... És is ezt mondanám - mondta és újra röhögni kezdett.
Kate hozzávágott egy párnát és sértődve távozott. Rheia értetlenkedve nézett utána. Megvonta a vállát és kiment a szobából. Pár percig cél nélkül mászkált az épületben, aztán úgy döntött, hogy elmegy sétálni egy kicsit. Mivel egyedül az se annyira jó ezért elhívta Kurt-öt. A srác beleegyezett azzal a feltétellel, ha elmennek hamburgerezni is.
Néhány órával később:
-Kurt, gyere már! Ennyi hamburger hogy fér el benned?
-Az az én titkom - vigyor egy fél hamburgerrel a szájában Kurt.
-Mehetünk végre?
-Csak még egyet hadd egyek!
-Elég lesz ennyi! - ezzel karon ragadta a srácot és elvonszolta.
-Vigyázz az órámra!
-Jaj, bocsi - vigyorgott rá ártatlanul Rheia.

Kate sírva üldögélt a szobájában. Nem tudta mennyi idő telt el, de nem is igazán érdekelte. Az se, hogy megszólalt a riasztó. Nem érdekelte, hogy mi lesz. Rheia kiröhögte, Adam utálja, Logan... rá nem is akart gondolni. Önsajnálatából az térítette magához, hogy valaki berontott az ajtón és karon ragadva elkezdte kirángatni a szobából. A lány megállt és nem volt hajlandó menni.
-Már megin' mi történt?
-Nézz ki az ablakon! - mondta neki Adam sietve, ugyanis ő rohant a lányért.
Kate visszasétált a szobájába, hogy megnézze mi történt. Egy nagy csapat katona vette körül az épületet. A lány akaratlanul is kifakadt:
-Már megint ezek a hülyék? Nem igaz, hogy nincs jobb hobbijuk! Mi lenne ha lekopnának rólunk?
-Jaj, most ne ezzel foglalkozz. Gyere!
-Hova? - kérdezte a lány. Csak most tért annyira magához, hogy felfogja mekkora bajban vannak.
-Csak kövess!
Kate még egyszer futó pillantást vetett a katonákra. Mikor végre elindult volna, feltűnt neki valami. Döbbenten állva bámult ki az ablakon. Adam nem értette miért nem mozdul a lány. Aztán ő is kinézett az ablakon.
A professzor épp a katonákkal próbált tárgyalni. Logan harcra készen állt mögötte.
Kate gondolkozás nélkül elkezdett rohanni, egyenesen a professzorhoz. Adam meg utána. Amikor kiértek az udvarra Logan rájuk kiáltott:
-Meneküljetek innen!
A lány habozott, de aztán jobbnak látta ha azt teszi amit mondanak. Pánikkal együtt hátra arcot vágtak és elszeleltek.

Már sötétedett amikor Rheia és Kurt hazatévedt. Amikor a kapuhoz értek döbbenten vették észre, hogy az egész területet lezárta a rendőrség és egy rakás fegyveres ember mászkált mindenhol. A két fiatalnak nem jutott eszébe, hogy megláthatják őket, csak álltak és válaszokat kerestek a kérdéseikre. A hátuk mögött egy autó tűnt fel. Ijedten megfordultak és még jobban ledöbbentek. Duncan és a hülye haverjai voltak fegyverrel felszerelkezve.
-Ezek tényleg képesek lelőni minket? - kérdezte Rheia.
-Gondolkodás nélkül, úgyhogy tűnés innen!
Ezzel elteleportáltak. Egy üres utcán voltak. Nem tudták mi legyen, ahogy azt se hol lehetnek a többiek.
-Mi van ha valami bajuk esett? - aggódott Rheia.
-Bízzunk benne, hogy jól vannak - Kurt sóhajtott egyet. Félt, hogy ezúttal nem úszták meg.
Céltalanul és elveszetten kószáltak az utcákon. Időközben teljesen besötétedett és csak az utcai lámpák fénye maradt nekik. Meglepetésükre egy csapat kisgyerek játszadozott az utca közepén.
-Nincs késő nekik ehhez? - vigyorgott Kurt.
-De.. - Rheia teljesen le volt hangolva. Nem érdekelte mi van körülötte.
A távolból autódudálást lehetett hallani. A két mutáns hátranézett. Nem sokkal később gonosz nevetés ütötte meg a fülüket. Egy lövés dördült és Árnyék ordítva a földre zuhant. Rheia rémülten nézett a srácra. Az eddig vígan játszó gyerekek sikítva szétszaladtak. Újabb lövések hallatszottak, de szerencsére egyik se talált. A kocsi egyre közelebb került hozzájuk. Rheia sírva könyörgött Kurt-nek, hogy térjen magához. Megfogta a karját és koncentrált. A srác sebe beforrt és lassan ébredezni kezdett, de még mindig nagyon gyenge volt. Egy kis tárgy koppant mellettük. Árnyék összeszedte minden erejét és arrébb teleportálta magukat. A következő pillanatban a kis tárgy felrobbant. Kurt talpra állt és a lánnyal együtt elkezdtek futni. Golyók záporoztak körülöttük, de a Rheia által alkotott energiafal megvédte őket. A menekülők előtt feltűnt az egyik kisgyerek. Tovább futottak. Gondolták egy ártatlan kisgyereket nem fognak bántani. A következő pillanatban egy halk puffanás hallatszott. Rheia megtorpant. Lassan hátrafordult. A kisgyerek a földön hevert a saját vérétől mocskosan. A lányt elöntötte a harag és a gyűlölet. Teremtett egy helyes kis gránátot és Duncenékhez akarta küldeni, de Kurt megállította.
-Nem bánthatod őket! A professzor is ezt mondani. Csak tűnjünk el a közelükből.
-Nem... Most már nem érdekelnek. Egy ártatlan gyereket megöltek. Ő nem ártott nekik semmit. Az embereket nem érdekli, hogy mi is érző lények vagyunk. Félnek tőlünk és ezért el akarnak pusztítani. Ha ők így, akkor én is. Nem fogok többet jópofizni.
Kurt kiszedte a lány kezéből a gránátot és gyorsan elteleportálta. Rheia megszüntette a védőfalat. Az üldözőik látva, mit tettek gyorsan menekülőre vették a figurát, de még egyszer gyorsan megpróbálták eltalálni valamelyik célszeméjt. Egy golyó egyenesen a lány felé tartott. Pár centivel előtt megállt a levegőben. A lány értetlenül nézte a kis fémdarabot.
A lebegő golyó a földre zuhant. Kurt próbálta elrángatni a lányt, de hiába. Egy köpenyes, sisakos alak ereszkedett eléjük.
-Magneto - suttogta ijedten Kurt.
-Te állítottad meg a golyót? - kérdezte hidegen Rheia.
-Igen. Még mindig azok közé tartozol akik az alja népet védik? Mint láthattad gondolkodás nélkül pusztítanak. Állj át hozzám és szabad lehetsz. Azt csinálhatsz amit akarsz. Senki nem tart vissza.
A lány sírva fakadt. Odarohant egy kukához és kíméletlenül elkezdte rugdosni. A helyébe képzelte az egész világot és azokat akik ártottak neki és a barátainak. És egy kérdés jelent meg a gondolataiban: Miért is ne álljon át a rossz oldalra? Ahogy rugdosta a kukát egyre jobban hatalmába kerítette ez az ötlet. Amikor végre kiadta magából haragja egy részét odasétált Magneto elé.
-Rendben...
-Rheia! - nyögte Kurt.
Két fémgömb érkezett és Rheia távozott Magnetoval.

Kate és Adam a városon kívül végre megálltak. Leültek egy fa tövébe és vártak. Azt maguk se tudták mire. Kínzó csend honolt körülöttük. Mivel nem tudtak mit csinálni elkezdték megbeszélni, hogy mi is történt valójában este Logan és Kate között.