Reggel Kate kimerülten ébredt fel. Valójában fel sem ébredt, mert nem is aludt. Egyszerûen nem bírta lehunyni a szemét. Végig azzal ijesztgette magát, hogy Logan az ajtóban áll, és ahogy elalszik, betör a szobájába és megbosszulja Kate tettét. Kate nyúzottan mászott ki ágyából. Lassan felöltözött, majd az ajtajához sétált. Egy ideig ácsorgott a kilincset fogva. Próbálta gyõzködni magát, hogy nem leplezõdött le.
- *Logan nem látott semmit... Teszem majd az ártatlant... Úgy sem fog leleplezni...* - mondogatta magában, majd mély lélegzetet vett, és kinyitotta az ajtót. Bátran lépett ki rajta, vigyorogva. Amint felfogta, hogy odakint van, Logan jött vele szemben. Pupillái kitágultak, és mintha nem is maga irányítaná testét, tiszta erejéből rohanni kezdett. Azt sem tudta merre rohan. Végül Susan szobájába rontott be. Lihegve dõlt az ajtónak. Susan értetlen tekintettel bambult rá.
- Nyugi, megmagyarázom. - lihegte Kate.
- Ajánlom. - helyeselt Susan, majd leült ágyára.
Kate követte példáját, majd elmesélte álmát és a valóságot.
- És azon kaptam magam, hogy Logan a herceg. Szerinted most mit csináljak? - kérdezte aggódó tekintettel, száját tépve.
- Õszintén? - kérdezte unalmasan Susan.
- Persze!
- Süllyedj el. - hangzott a tömör vélemény, mire Kate sóhajtva folyt szét - Nézd, lehet, hogy nem vett észre.
- Azt ne mond, hogy van arra esélyem, hogy egy ilyen pasas nem veszi észre, ha az éjszaka kellõs közepén lesmárolja valaki! - morgott Kate egy párnába süllyedve.
- Nem igazán erre gondoltam. Hanem arra, hogy lehet nem vette észre, hogy te voltál. - próbálta nyugtatni barátnőjét Susan - Próbálj meg úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Ha sejt valamit, biztos előszed.
- Ettől féltem...
Susan nem hagyta, hogy Kate tovább eméssze magát. Megfogta és karjánál fogva leráncigálta reggelizni. Kate természetesen foggal-körömmel ellenkezett, de semmi eredménye nem lett. Hosszas vívódás után a konyhában találta magát a többiekkel együtt reggelizni. Zavartan bambult üres tényárjába. Még véletlenül sem mert egy pillantást sem vetni a többiekre. Mintha attól félne, valaki kiolvassa tekintetéből az esti eseményeket.
- Nem eszel semmit? - kérdezte unottan Bobby saját tányérjában turkálva.
Kate csak zavartan megrázta a fejét. Logan végig furcsán nézett rá szeme sarkából.
Lassan kezdtek elszállingózni dolgukra a mutánsok. Kate észre sem vette és már csak Adam, Logan és ő maradtak. Idegesen kapta fel a fejét, felpattant helyérõl és dadogni kezdett.
- Én azt... azt hiszem... nem, tudom... szóval sürgős dolgom akadt odakint.- mondta, majd lassan hátrálni kezdett.
- De hát még nem is ettél semmit. - jegyezte meg mély hangon Logan.
- Fogyókúrázok. - vágta rá vigyorogva Kate.
- Igaz, nem szabad egész nap enni. - bólogatott Adam.
- Hát ja... még a végén helikopterekkel fogok álmodni... - motyogta magában a lány.
- Vagy hercegekkel... - célozgatott gyanúsan Logan.
Kateben ekkor megfagyott a vér. Épp készült lelépni, mikor ezt Logan mondta. Abban a pillanatban megdermedt. Enyhén szólva feltűnő volt. Mintha egy filmet állítottak volna meg. Logan és Adam is felfigyelt erre a mozdulatra.
- Kölyök, hol voltál tegnap este? Pontosabban éjszaka? - kérdezte Logan keresztbetett kezekkel.
- Hol lett volna? - lepődött meg Adam - Valószínűleg aludt. Azt hittem annyi eszed van, hogy ennyit kikövetkeztess... - nézett Loganre szemrehányóan.
- Valahogy nekem az a sejtésem van, hogy "pasivadászaton" volt. - folytatta gyanakvóan Logan.
- Ó, hát persze... - védte Katet továbbra is Adam.
- Mindenesetre engem megtalált.
Logannek erre a mondatára Adam és Kate idegesen összenézett. Logan pedig elmosolyodott tudva, hogy leleplezte Katet. Adam nem akart hinni a fülének. Kate szomorú szemekkel nézett rá. Ebből Adam azonnal tudta, hogy
Logannek igaza lehet.
- Én... nem úgy van, ahogy látszik, megmagyarázom!