Kate és Susan egészen Kitty ajtajáig kísérték a fiúkat. Szépen kinyitották nekik majd amikor mindenki bent volt rájuk zárták. Pár perc múlva Kitty rettenetes ordibálásba kezdett. A két lány ijedten nézett egymásra.
- Bemenjünk? - kérdezte Kate.
Már épp nyitni akarták az ajtót, amikor az kivágódott az ajtó és a fiúk száguldottak ki rajta röhögve. Közvetlen utánuk egy párna repült amit Kitty követett csurom vizesen.
- Mit csináltak már megint? - sóhajtott Susan.
- Ezek.. ezek nyakon öntöttek egy vázányi vízzel! Csak mert nem vagyok hajlandó ilyen hülyékkel szóba állni. Miért utálnak ennyire? - sírta el magát Kitty.
- Nem utálnak, csak ööö... Túl hülyék ahhoz, hogy felfogják mennyit érsz - próbálta vigasztalni Kate. Tudod mit? Elmegyünk a plázába bevásárolni. Na mit szólsz?
Rendben - szipogta Kitty.

Jó későn értek vissza hatalmas csomagokkal megrakodva. Kitty rögtön megnyugodott amint betértek egy ruhaboltba, úgyhogy a küldetés sikerrel járt. Ám ekkor megjelent Bobby és Ray.
-Na srácok most húzzatok el innen! - mondta Susan, megelőzve az újabb botrányt.
- Csak bocsánatot akarunk kérni. Tényleg sajnáljuk. Nem akartunk megbántani Kitty - mondta őszintén Bobby.
- Ne haragudj - kért bocsánatot Ray.
Kitty nem válaszolt, csak a nyakukba ugrott. A fiúk értetlenül néztek a lányra, de azért megnyugodtak, hogy szent a béke (Egészen holnapig ^_^). Kate ásított egyet majd felment a szobájába.
-Jó éjt!

Kate álmában egy várban sétálgatott. Minden rózsaszín, narancs vagy lila volt. Már már túl lányos, de azért tovább mint. Érdekes módon sehol nem volt senki. Minden kihalt volt. Megpróbált bemenni egy szobába. A hatalmas ajtót alig bírta arrébb tolni, de azért sikerült akkorára kinyitnia, hogy beférjen. Egy hatalmas bálteremben találta magát. Itt is minden olyan színű volt mint máshol. Az emberek mozdulatlanul álltak. Kate egyenesen a tömeg közepébe sétált. Akik mellett elsétált megelevenedtek és táncra perdültek. Kate egy darabig nézte őket majd kiment. Az ajtóból még visszanézett. Megint mindenki mozdulatlan volt.
Még néhány szobába benézett. Ott is szoborszerű embereket talált. Már kezdte megunni a dolgot, de azért még egy szobába benyitott. A szoba közepén egy ágyon feküdt valaki. Közelebb ment, hogy megnézze ki az. Egy herceg volt az. És úgy tűnt mélyen alszik.
- Csipke Józsik - mosolygott Kate.
Gondolt egyet és megcsókolta. A herceg kinyitotta a szemét és rémülten nézett rá. Kate felébredt. A herceg helyett Logan feküdt az ágyban. Kate érezte, hogy az egész feje vörös lesz. Óráknak tűnő egy másodpercig állt Logan fölött, aztán kirohant. Nagyon remélte, hogy Logan nem jött rá ki ő.
- Ha álmomban mászkáltam kiknél járhattam még? Jobb ha nem tudom...
Berohant a szobájába és halkan becsukta az ajtót.
- Csak ne jöjjön utánam, csak ne jöjjön utánam... - mondogatta. - Ekkora égést...
Szerencsére Logan nem indult a tettes keresésére így Kate legalább nem az éjszaka közepén égett le. Viszont rettegett a reggeltől. Hogy fog így Logan szemébe nézni?