- Ha ezt a professzor megtudja...

- De mi nem tehetünk róla, hogy klónozódtunk, vagy mik voltak ezek - mondta Kitty.
- Igazából lehet, hogy mégis - motyogta halkan az ájult Kate mellett térdelő Rheia.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Jean.
- Attól félek, hogy én csináltam őket.
Ekkor rontottak be a fiúk az ebédlőbe. Eléggé kapkodva öltözhettek fel, mert egy-két ruhadarab vagy rossz helyre került vagy csak félig volt rajtuk. Adam rögtön Kate-hez rohant, s véletlenül fellökte Rheiát. A lány nem szólt, csak dühösen fölállt és arrébb ment. Mielőtt bárki megszólalhatott volna egy csapat rendőr rontott be az ajtón, és egy ember aki végignézte, hogy mi történt. A lányoknak védekezni sem volt esélyük máris bilincsben voltak. Scott az ajtó elé állt, hogy a rendőröket megakadályozza.
- Menjen innen fiatalember! - szólt rá az egyik rendőr.
- Azt se tudják mi történt! - feleselt Scott, bár még ő sem tudott sokat.
- De tudjuk. Ez az ember tett ellenük feljelentést - itt a mögöttük ácsorgó morcos alakra mutatott.
- De.. de... - Scott nem tudott mit mondani.
- És ha megbocsát most mennünk kell.
A fiúk döbbenten álltak és nézték ahogy a rendőrök távoznak. Már pár perce ott ácsorogtak amikor berontott Logan. Miután magához térítette Scottot kifaggatta, hogy mi történt. Nagyjából tíz perc alatt sikerült kiszűrnie valami értelmeset a srác hadoválásából. Annyi jött le neki, hogy a lányok valamiért szétverték az ebédlőt aztán jöttek a rendőrök és elvitték őket. Miután túljutott a dührohamán rögtön értesítette a professzort.
Vadóc a cella egyik sarkában morgolódott; Jean próbálta meggyőzni Kittyt, hogy nem szabad megszökniük; Kate a rácsokba kapaszkodva nézett kifelé; Rheia meg az egyik padon fetrengett. Egyszer csak ismerős hang csapta meg a fülüket. A professzor lassan és mogorván érkezett a cella elé Logan kíséretében. Mindannyian fölálltak és a rácsokhoz sétáltak. Kitty egy kicsit hátrébb lépett amikor látta Logan dühtől liluló fejét. Mindenki látta rajta, hogy nagyon nehéz visszafognia magát.
- Professzor - kezdte Jean. - Megmagyarázzuk mi történt. Illetve mi sem értük, de nem mi tettük. Reggel amikor felkeltünk bejöttek a szobába a hasonmásaink. Aztán elrohantak az ebédlőbe mi meg utánuk. És akkor ránk támadtak mi meg csak védekeztünk. Aztán egyszer csak szertefoszlottak.
- Túl sok tévét néztél mostanában vörös - mondta Logan.
- Professzor ugye hisz nekem?
- Azt mondjátok, hogy egyszerre több hasonmásotok volt?
- Mindenkinek egy - mondta Kate.
- Akkor Mystique nem lehetett.
- Szerintem én voltam - szólalt meg halkan Rheia. Mindenki értetlenül bámult rá. Mondjuk a lányok már hallották a feltételezést, de a rendőrök közbeszóltak. - Szóval akkor jutott ez eszembe, amikor Vadóc mása szétfoszlott. Csak úgy hirtelen és semmi nem maradt utána. Ezt nem beszélhetnénk meg otthon?
A professzor sóhajtott egyet majd elment. Pár perc múlva visszajött egy rendőr kíséretében aki kinyitotta a cella ajtaját. A lányok szépen kisorjáztak és gyorsan elhagyták az épületet. Mikor végre hazaértek Scott boldogan ugrott Jean nyakába. A többiek csak lezuhantak egy fotelbe vagy valami hasonlóra és elmeséltek mindent. Eközben a professzor és Rheia elvonultak.