A négy lány torkaszakadtából sikított. Azt sem tudták, hogy most fussanak, amerre látnak vagy kezdjék el faggatni hasonmásukat. Vadóc vette a bátorságot, kinyújtotta a kezét, hogy megérintse másolatát.
- Én a helyedben nem érnék magamhoz... - jegyezte meg remegõ hangon Kate.
Vadóc Kate óvó szavai ellenére mégis hozzáért hasonmásához. Mikor viszont ujjaik összeértek, nem történt semmi. Vadóc nem érezte, hogy hasonmása életereje az õ testébe térne át. Meglepetten nézett a többiekre, akik szintén csak értelmetlen és csodálkozó képet vágtak. Egyedül csak Jean bólogatott tudatosan, mintha valamiben épp most egyezett volna meg saját magával. Erre mindenki kérdõen pillantott rá.
- Mi van? Mit nem lehet ezen érteni? - mindenki csak morgott egyet szigorúan - Egyszerû... - sóhajtott fel Jean - Ezek csak olcsó utánzatok. Nincs képességük, mint nekünk, csak a mi kinézetünkkel rendelkeznek. Olyanok, mint Mystique, csak többen...
Látszott rajtuk, hogy próbálják megérteni a dolgot, de az értelmetlen arcokból ítélve ez nem nagyon sikerült. Ekkor a másolatok kajánul vigyorogva integetni kezdtek, majd elrohantak, mintha fogócskázni akarnának.
- Ezeknek meg mi bajuk? - nézett gyanúsan Rheia.
- Lehet, hogy mégis csak Mystique lenne az? - morfondírozott Kitty - Biztos keresztezték Jamievel. - sikkantott fel halkan.
- Ebben biztos lehetsz... - morogta Vadóc.
- Jobb lesz, ha utánuk megyünk. - csapott a tenyerébe Kate, majd kirohant. Jean helyeslően bólintott, majd õ is követte példáját. Kitty, Vadóc és Rheia csak bambultak maguk elé. Hirtelen megjelent Jean keze az ajtóban, és maga után ráncigálta a három lányt.
- Még szükségünk lehet rátok. - vigyorogta.
A másolatok kuncogva rohantak. Néha-néha visszapillantottak, hogy a lányok követik-e még õket, majd miután meggyõzõdtek erről, szaladtak tovább. Jól kivehetõen az étterem felé tartottak. Jean ás Kate rosszat sejtõen egymásra pillantottak. Az étteremben, annak ellenére, hogy még nem volt ebédidõ, elég sokan voltak. A klónok az asztalok között elkezdtek szaladgálni, az ebédelni próbálkozók legnagyobb örömére. Hosszas viháncolás után hirtelen egymásra néztek még viruló arccal, majd hirtelen tekintetük sötét lett, és rosszat sejtően vigyorogni kezdtek. Kitty másolata odahajolt egy vendég asztalához, elvette annak evőeszközét, és tányérja tartalmát szépen elkezdte "osztogatni" a kisebb X csapat tagjai fele.
- Hé! Még nincs ebédidõ! - hisztizett Rheia, majd egy asztalt felborítva átmeneti menedékként használva elbújt.
Jean telekinetikusan próbálta a vendégeket épségben tartani, de a másolatok kezdtek bevadulni. Már nem csak az evőeszközök segítségével hajigálták a kaját, hanem már az egész tányértól fogva. Ezek kissé veszélyesek voltak. Egy kelbimbós tál épp Kate feje mellett suhant el, és tõle pár centire a falnak ütközve szilánkokra tört.
- Utálom a kelbimbót. - morgott undorodva Kate, majd saját másolatával próbálta felvenni a harcot.
Az megfogta az éppen a kezébe akadó asztalt, és egyenesen Kate felé vágta. A lány hajszál híján el tudott elõle ugrani. Szerencsésen tért ki, de a Rheia másolat által repített tányérkészlet már nem tévesztett célt: Kate eszméletlenül terült ki az ajtóban.
- Ugye nem te voltál Rheia? - kérdezte vicsorogva Kitty, miközben Vadóc 2-vel küzdött.
- Ha, ha. Nagyon vicces. Még jó, hogy nem én voltam! - válaszolt durcásan a vádlott, és Kitty segítségére sietett.
Egy széket emelt fel, és tiszta erejéből Vadóc hasonmásának vágta. Ebben a pillanatban a klón, mintha hologram lett volna, nagy recsegések közepette eltűnt.
- Ilyet se láttam még... - tátotta a száját Kitty.
- Biztos elment a térerő. - vigyorgott Rheia.
Jean viszonylag könnyen boldogult saját másolatával. Képességével sikeresen térítette ki minden egyes támadását. Közben Kitty és Vadóc a szerencsétlen ebédelõket mentette ki a teremből. Rheia, belejőve a bunyóba, Kitty klónját vette támadásba. "Kitty" a szokásos asztal és székdobálós dologgal próbálta lerázni magáról Rheiát, de a lány könnyedén elhárított minden ilyesmit. Ekkor gondolt egyet, és megfogott egy maroknyi kést. Vigyorogva pillantott a levegő után kapkodó Rheiára.
- Ugye nem? Azt tedd le szépen! - próbálta jobb belátásra bírni "Kittyt", de az nem tántorodott vissza.
Fogta a késeket, és hajigálni kezdte őket Rheia felé. Nagyon profin célzott, mintha már évek óta ezt gyakorolná. Rheia egy ideig sikeresen tért ki a borotvaéles kések elõl, de már nem nagyon bírta. Jean gyorsan a segítségére sietett, és a Kitty klónt nagy sebességgel a falhoz vágta, aminek következtében az hasonlóan járt, mint "Vadóc".
- Gyerünk lányok, megy ez! - csápolt Kitty a sarokból.
Szerencsére senki sem figyelt rá. Már csak Rheia, Jean és Kate hasonmása volt talpon. Egyre jobban kezdtek belejönni a harcba. Vadócék alig bírták õket féken tartani. Jean látta, hogy ez így nem sokáig menni. Kiszemelte saját klónját, aki most valami kis dobozkákat hajigált Rheia felé, így egy helyben állt. A háta mögé szaladt, majd felhívta magára Rheia és Kate másolatának figyelmét. Mindketten vigyorogva készültek támadni. Minden erejüket bevetve Jeanre ugrottak, de az utolsó pillanatban a lány félre ugrott. A két klón harmadik társukra zuhant. Rheia egyből kapcsolt, hogy mi a helyzet. Gyorsan megragadott egy tálcát, és kupac felé hajította. Nagy sistergés, és villanások közepette minden ellenséges másolat eltúnt. A terem borzasztó állapotban volt: a falak "kifestve" voltak és a berendezésnek is annyi volt.
- Ha ezt a professzor megtudja...