Rheia békésen sétált a folyosón mikor Adam majdnem elgázolta.
-Neked meg mi bajod?
-Mindenkinek ez a mániája?
-Miután majdnem elgázoltál gondoltam megkérdezem, hogy miért.
Adam sóhajtott egyet.
-Szóval történt valami ami vadócnak nem tetszett ezért nekiesett Katenek és elszívta az erejét. És még mindig nem tért magához.
-Te jó ég! De mitől pipult be Vadóc?
-Azt hagyjuk...
-Nem!
-Nem tartozik rád.
-Akkor is tudni akarom!
Adam belátta, hogy fölösleges vitázni. Rheia úgyse hagyja békén addig amíg meg nem tudja, hogy mi történt.
-Francba a makacs természeteddel... - Rheia gonoszan vigyorgott a srácra és kíváncsian várta a történetet. - Hát épp a konyhában csókolóztam Kate-tel amikor Vadóc arra sétált.
-Összejöttetek? De ari.
-Most már mehetek?
-Megyek én is, hátha segíthetek.
Ezzel mindketten elindultak Katehez. A lány még mindig eszméletlenül feküdt az ágyon. A professzor és Jean próbálták magához téríteni, de nem jutottak sokra. Rheia szó nélkül odasétált barátnőjéhez és megfogta a kezét. A kő felizzott homlokán. A professzor furcsán nézett rá, de ekkor Kate magához tért. Rheia elengedte a kezét és felállt, de megszédült ezért inkább leült.
-Jól vagy? - kérdezte Jean.
-Túlélem. Azt hiszem én megyek aludni. Kate többet ne tapizd le Vadócot mert még pár ilyen és feldobom a talpam. Jó éjt nektek!
Adam rögtön odarohant Katehez.
-Nagyon megijesztettél, ugye tudod?Többet ilyet ne csinálj.
-Nem rajtam múlik. Menj és beszélj Vadóccal.
-Valaki elmagyarázná, hogy mi folyik itt? - kérdezte Jean, de a kérdezettek csak egymásra néztek és nem válaszoltak. Jeannek ennyi is elég volt, de biztos ami biztos beleolvasott a gondolataikba. - Ti együtt... akkor Vadóc ezért... és te... nem volt szép... - Jeant nagyon meglepte a dolog, szinte köpni nyelni nem tudott.
-Asszem én megyek és beszélek Vadóccal - mondta Adam és kiment a szobából.
Pár perc múlva az egész épületben lehetett hallani ahogy kiabálnak. Egy pillanatra abba maradt majd egy ajtócsapódás hallatszott. Kis idő múlva Adam belépett a szobába. Mindhárman ránéztek.
-Egész jól fogadta.
-Te hülye vagy - nevetett Kate.

Elérkezett a téli szünet amit mindenki hatalmas örömmel fogadott. Mindenki még nagyobb örömére a professzor elküldte őket pár napra síelni a hegyekbe. Logan volt az egyetlen kivétel. Semmi kedve nem volt bébiszittert játszani. Sajnos nem volt más választása.
Mikor megérkeztek mindenki ledobta a cuccár a szobájába és rögtön ment síelni, hógolyózni vagy amihez éppen kedve volt. A délután viszonylag jó hangulatban telt. Csak Vadócnak volt rossz kedve mikor meglátta a Kate és Adam párost. Fogta magát és bement a szobába.
-Sehol nem lehet egyedül az ember? - fakadt ki mikor meglátta Kittyt, Amarát és Jubileet. - Miért nem kaphattunk külön szobákat? Egész este hallgathatlak titeket!
-Jajj, nyugi már. Én és Amara különben is másik szobában alszunk, csak átjöttünk ide beszélgetni - védte magukat Jubilee. - És ez egy szabad ország, tehát ott beszélgetünk ahol akarunk és akkor amikor akarunk.
-Akkor menjetek a NASA-hoz beszélgetni. - ezzel Vadóc távozott.
-Mi baja van, hogy ilyen morcos? - kérdezte Amara.
-Ő mindig morcos - mondta unottan Jubilee.
-Ti nem tudjátok? - csillant fel Kitty szeme. - Adam szakított vele. Bár szerintem nem is jártak igazán. Mert ugyebár Vadóc képessége nagyban gátolta a kapcsolatukat és gondolom Adam nem akar öngyilkos lenni.

Eljött az este és Logan mindenkit elzavart aludni. Egyesek az istenért se akartak megmozdulni, de mikor Logan elkezdett kiabálni gyorsan elkotródtak a helyükre.
Az éjszaka közepén a lányok szobájában egy kis zöld fény gyúlt. Ezt követően minden ágy mellett világító kis energiagömbök gyűltek össze. Fél óra múlva a lányok vihorászva távoztak a szobából. Logan ezt meghallotta és berontott hozzájuk. Már készült az ordítozásra amikor látta, hogy mindenki békésen alszik. Ekkor megint nevetgélést hallott. Átment a másik lányszobába. Ott is mindenki aludt. Becsukta maga mögött az ajtót és várt pár percet hátha megszólalnak, de semmi.
-Biztos csak képzelődök - mondta és kiment.
A távolban egy csapat gyerek rohangált. Logan elindult feléjük. Mikor odaért döbbenten megállt.
-De ti.. ti a szobátokban alszotok!
Választ nem kapott. A lányok nevetve elrohantak az épület felé.
-Túl késő van ehhez. Majd reggel beszélek velük...

Másnap reggel Kitty nagy nehezen fölkelt az ágyból. Szépen lassan felöltözött és ment volna ki az ajtón amikor az kinyílt és belépett rajta saját maga. Az igazi Kitty sikított egy hatalmasat. Mindenki rémülten ugrott fel az ágyból kivétel Rheia.
-Mi történt? - kérdezte Jean.
Ekkor belépett Jean, Vadóc, Kate és Rheia. Mindenki döbbenten nézett a másolatára..