A következő hét Logan kemény edzéseivel és tanulással telt el. Ha nem jól teljesítettek egy edzésen, Logan másnap kora reggel felkeltette õket egy gyors iskola elõtti megmozgatásra. Persze mindenki Rheiát és Adamet okolta mindezért. A iskola után újabb fárasztó edzés várta õket, majd mehettek késõ estig tanulni. Mindenki ki volt kelve magából. Lassan elmúltak az õsz napok, a fák teljesen lehullatták leveleiket, és teljesen csupaszak lettek, majd lehullott a hó. Igaz, kicsit Ororo is rásegített... A professzor bízta meg, hogy egy kis örömöt szerezzen a gyerekeknek. Egész nap csak mosolyogtak, emiatt mindenki bolondnak nézte õket, vagy arra gondoltak, hogy összejöttek, de az okosabbak már sejtették, hogy valamire készülnek. Végül eljött a nagy nap: végre havazott. Kitty morcosan ébredt fel. Kikelt ágyából, és álmosan törölgetve szemeit az ablakhoz vonszolta magát. Szemeit sokáig nem nyitotta ki a nagy fény miatt. Legszívesebben még visszafeküdt volna aludni. Kopogtattak az ajtaján. Még mindig csukott szemekkel nyitott ajtót.
- Igen?
Alig mondta ki a kedvesnek nem mondható "köszönést", hirtelen hideget érzett az arcán. Gyorsan odakapott, hogy megtudja, mi is találta el. Megdöbbenve tapasztalta, hogy valaki egy hatalmas hógolyóval dobta arcon.
- Na megállj csak! - morogta majd elkezdte törölgetni szemirõl a havat, hogy lásson is valamit. Mire végre kezdte kinyitni csipáit, már nem látott senkit, senki sem állt az ajtó elõtt. Az illetõ pillanatok alatt lelécelt. Kitty fülelt egy ideig, majd hallotta, hogy a tettes az emeltrõl rohan le. Nem gondolkodott sokáig, fogta magát és anyagtalanná vált, majd egy szinttel lejjebb süllyedt, és megállt a földszinten. Épphogy még látta a rohanó Bobby hátát.
- Most elkaplak... - vigyorgott sátánian, majd elindult a fiú után, aki egyenesen a konyha felé tartott.
Mikor belépett, Ororo már az asztalnál ült, és újságot olvasott. Bobby pedig úgy ült mellett, hogy Kitty ne tudja bántani anélkül, hogy ne találná telibe Ororot.
- Jó reggelt Kitty. - köszönt mosolyogva a nõ - Jól aludtál? Ó, zuhanyoztál is? - nézett a csurom vizes hajú Kittyre.
- Az! Az ott, ni! Õ a tettes! - mutogatott idegesen Bobbyra, majd mikor késült volna megleckéztetni a fiút, a lélegzete is elakadt. Odakint több méteres hó állt, és még mindig havazott. Ekkor lépett be Scott, és mögötte sorban szinte mindenki.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszönt Scott, majd bekapcsolta a tévét. A többiek tátott szájjal néztek ki az ablakon. Nem akarták elhinni, hogy tényleg mindent igazi hó fed.
- Biztos csak liszt vagy cukor. - találgatott Amara.
- Nem... csak leterítettek valami fehér lepedõt... - vigyorgott Kurt. Érdekes elméletére kapott egy pár mérges barackot a fejére.
- Hjaj, nem akarok iskolába menni... - nyöszörögte kedvetlenül Jubilee - Végre kimehetnénk élvezni a havat, erre az iskolában kell ücsörögjünk.
- Ráadásul vagy három dolgozatot is írunk. - húzta az orrát Jamie.
- Hé! Maradjatok csöndben! - kiáltotta el magát Roberto Scott mellõl - Most mondják, hogy egyes iskolákban nem kell menni ma.
Erre mindenki izgatottan társult hozzá, és ujjaikat tördelve figyelte a tévét. Többen is suttogták, hogy 'Bayville gimi', mintha azt a bemondó meghallaná. Hosszas sorolás után végül nem mondták ki az iskola nevét. Mindenki szomorúan borult egymásra.
- Nem lehet igaz! Miért pont mi? Szinte minden iskolában ma nem kell menni! - jajgatott Tabitha.
- Gyerünk kölyök, ne nyafogjatok, hanem irány havat lapátolni! - parancsolta szigorúan Logan - Legalábbis, ha ki szeretnétek jutni az intézetbõl, akkor már most elindultok, mivel ott nehezen fogtok kijutni. - mutatott a bejárat felé.
Az ajtó elõtt magasabban állt a hó, mint máshol. Valósággal teljesen elfedte. Kijutni rajta tényleg lehetetlen volt. A gyerekek ennek természetesen maximálisan örültek. Vigyorogva néztek egymásra, majd kényelmesen nekiláttak a reggelihez.
- Hé! Mi lesz már? Nyomás lapátolni! - parancsolta még dühösebben Logan.
- Persze megyünk, csak elõtte még megreggelizünk. Nagyon éhesek vagyunk. Tegnap még vacsorázni sem tudtunk, mert a mai dolgozatokra tanultunk. - magyarázta pókerarccal Ray.
Mindenki egyetértõen bólintott, és mosolyogva reggelizett.
- Jól van kölykök, velem nem szúrtok ki. Ha a fene fenét eszik is, eljuttatlak titeket az iskolába. - morogta Logan, majd felkapta kabátját, és rohant, hogy eltakarítsa a havat.
A gyerekek kíváncsian kukucskáltak ki az ablakon. Rémülve látták, hogy Logan igen jól halad a lapátolással, és ha így folytatja, még a végén tényleg az iskolában végzik.
- Ne féljetek amíg engem láttok. - húzta ki magát Bobby, majd sátáni vigyorral kiment Logannek "segíteni"...