Az út, Logan és Rheia veszekedését leszámítva nyugodt és csendes volt. Rheia egész végig próbálta Logant puhítani, ne legyen két hétig plussz edzés.
- Kérlek! Logan! Mindenki ideges volt, én is... nem gondoltam, hogy ostoba vagy. - vigyorgott Rheia - Csak úgy kicsúszott a számon.
- Kölyök! Belőlem te nem fogsz hülyét csinálni! Megértetted? - morogta Logan.
- Hát ez nem fog összejönni. - rázta a fejét Bobby a hátsó ülésekről. Adam és Kate egyetértõen néztek össze majd Bobbyra. Mire hazaértek, már mindenki hullafáradt volt, és rohant a szobájába aludni. Olyan hajnali öt óra körül Rheia forgolódni kezdett az ágyában. Megébredt egy rémálom miatt, de nem tudott visszaaludni. Vagy fél óra reménytelen forgolódás után, feladta, és felkelt az ágyából. Sétálgatott egy rövid ideig szobájában majd felkapott még magára valamit, és kiment a szobából. A sötét folyosón párszor nekiment a falnak vagy elesett valamin, de viszonylag épségben levergődött a konyhába. Az üres volt és sötét. Felkapcsolt egy gyenge lámpát, majd a hûtõben kezdett el kotorászni. A nagy turkálásban felfigyelt valami zajra. Rémülten csukta be a hûtõ ajtaját, majd az ajtó mögé rejtõzött. A léptek egyre közeledtek, majd egy alak jelent meg az ajtóban. Rheia nem sokat totojázott, egyből az alakra vetette magát. Elszántan küzdött az idegennel, mindaddig, míg az idegen elkezdett magasabb lenni, és kezei mintha megsokszorozódtak volna. Azok úgy forgolódtak, csapdostak, mintha valami feldühödött kígyók lettek volna. Rheia ijedtében elkezdett hátrálni. Már az ajtónál volt, mikor az hirtelen becsukódott, és egy sátáni röhögés hallatszott. Rheia teljes erejéből az ajtónak vágódott. Nem mert hátra nézni. Érezte, hogy az alak kígyószerû karjai a nyakán tekeregnek, és az mind közelebb és közelebb kerül hozzá.
- Ne bánts... - jajgatott remegõ hangon Rheia.
- Rheia? - mondta egy ismerõs hang.
- Mi? - Rheia teljesen meglepõdött a hang hallatán.
Hirtelen a nyakához kapott, és meglepve vette észre, hogy már nem fojtja senki. Erőt vett magán és felkapcsolta a villanyt.
- Adam?! Mi a fenét keresel itt? És hol van az az izé? - kérdezte még mindig remegõ hangon.
- Miről beszélsz? - Adam tejesen meg volt döbbenve.
- Hát az a kígyókezű valaki... Nem láttad? Itt fojtogatott.
- Nem tudom miről beszélsz. Én végig itt álltam. Csodálkoztam is, hogy így itt akarsz hagyni. Mintha fertőző lennék.
Rheia egy kicsit elgondolkozott, majd rájött, hogy a fiú képességének a szüleménye volt az érdekes alak, ami megtámadta. Legyintett egyet mosolyogva, majd megragadta bögréjét és leült az asztalhoz.
- Szóval, mit keresel éjnek idején itt ahelyett, hogy aludnál? - kérdezte Rheia a sráctól.
- Nem tudtam aludni. És te?
- Szintén. Kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy Logan betartja a szavát.
- Hát, nem lennék a helyedben. Rémálmaimban szoktam Logan plusz edzésein szenvedni. Alszik rá egyet, és elfelejti. - nyugtatgatta Adam.
- Na, ebben biztos vagyok, hogy nem így lesz. Logan nem az a feledékeny típus. Csak ha olyan dologról van szó, ami nem jó neki.
- Szerinted mi abban a jó, ha ott kell melled ácsorogjon és ordibáljon, hogy csináld a feladatokat?
- Hidd el, élvezi. - sziszegte Rheia.
- Én azt élvezném, ha egyszer felsülne mindenki elõtt. - nevetett Adam, majd szürcsölt egyet poharából.
- Nem is olyan rossz ötlet. - húzta össze szemöldökét gyanúsan Rheia. Adam egy ideig értetlenül nézett rá, majd a lány közelebb hajolt hozzá, és kissé halkabban kezdte el mondani neki tervét.
- Logan korán reggel fel szokott kelni, hogy tudjon tartani magának egy kis elõedzést. Nos, akkor azt hiszi, hogy õ az első. De tévedni kell, mert mi már itt fogjuk várni a meglepetéssel.
Kis sugdolózás után munkához is láttak. Rheia mézzel végig bekente a földet, szépen egyenletesen, hogy azt észre sem lehetett venni. Adam pedig egy nagy edényt töltött meg liszttel, és azt az résnyire kinyitott ajtóra helyezte. Nevetgélve rohantak vissza az asztalhoz, és leültek. Békésen reggeliztek, mintha mise történt volna.
- Szerintem jön. - hegyezte Rheia a fülét, majd elmélyült egy újságban.
- Jó reg... - kezdett bele nagy meglepetésükre Scott, de egyenesen belesétált a két rosszcsont csapdájába. Amint kinyitotta az ajtót, a fejébe borult a tál liszt, és mikor lépni próbált, végignyúlt a padlón a mézben. Kétségbeesetten próbált felkelni, de a kapálózástól, csak még jobban odaragadt. Rheia és Adam eleinte szóhoz sem tudtak jutni, majd eszméletlen röhögésben törtek ki.
- Ezt mind ti csináltátok? - kérdezte füstölgő fejjel Scott - Na megálljatok csak...