A professzor idegesen gurult be az intézetbe. Egyenesen Cerebro felé vette az irányt.
- Professzor! - rohant utána Jean - Gondolja, hogy biztonságos az intézet? Lehet, hogy még maradtak katonák, csak arra várnak, hogy elaludjunk, és akkor minket is elvisznek.
- Jean! Menj aludni! - kiabált a professzor, és eltűnt Cerebro ajtaja mögött.
A lány nagyon megijedt a professzortól. Idegesnek még látta, de hogy kiabáljon... Remegve rohant vissza a többiekhez.
- Mi történt Jean? - aggodalmaskodott Scott.
- Nem hiszem, hogy biztonságos még az intézet. - felelte a lány.
- Már miért ne lenne az? A katonák elmentek! - csapkodott Bobby.
- Kölyök! Te csak ne légy ideges, rendben? Igaza van vöröskének, lehet, hogy még vannak odabent. Vagy esetleg idekint. - mondta Logan.
- Nincs egy kicsit üldözési mániád? - förmedt rá Kitty, aki akkor ébredt meg.
- Plusz két hét ed... - kezdett volna bele Logan.
- Elég legyen! - ordította el magát Scott - Mi lenne ha egyszer nyugiban maradnátok, he? Tegyük fel, hogy még vannak itt. Akkor az a legjobb megoldás, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet? Mert szerintem nem igazán... - mondta dühösen, majd berohant az intézetbe.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte unott pofával Logan.
Jean csak megrázta a fejét, és rohant Scott után. A férfi egyenesen a szobájába rohant, majd becsapta maga mögött az ajtót. Jean halkan beslisszolt hozzá.
- Ne foglalkozz velük. Nem érdemes rajtuk idegeskedned. - próbálta nyugtatni a fújtató fiút.
- Még hogy ne idegeskedjek? Mindig baj van velük! Állandóan miattuk kerülünk bajba! Elegem van!
- Még gyerekek. - érvelt Jean.
- Ja, főleg Logan... - morgott válaszként Scott.
- Lehet, hogy kicsit tényleg bolondok, és állandóan hülyeségeket csinálnak, de azért te is összeférhetetlen vagy! - kelt ki magából Jean - Nem így ismertelek meg. Ha õk így elfogadnak téged, ahogy vagy, akkor te is fogadd el õket, ahogy vannak!
- Mit kell rajtam elfogadni? - szeppent meg Scott.
- Azt, hogy állandóan parancsolgatsz, és minden csak úgy jó, ahogy te mondod. Másnak sosem lehet igaza veled szemben! Mégis képesek vagyunk vállat vonni ezeken az apróságokon. De te semmit nem teszel meg értünk! És még te beszélsz csapatmunkáról? Hát ennyi vagy te! Önzõ vagy! Minden csak úgy jó, ha neked jó! - kiabálta Jean és kirohant. Scott egy ideig mélyen nézett maga elé. Sose feltételezett volna ilyet társairól, sõt, magáról sem. Azt hitte, hogy õt mindenki szereti, és hogy csak másokban van a hiba.
Eközben Jean visszarohant a többiekhez zokogva.
- Mi történt Jean? - kérdezte aggódva Ororo.
- Scott volt az, igaz? - kérdezte Logan ingerülten - Hallottam, hogy veszekedtek. Esküszöm, hogy fellógatom a zoknijától!
- Csak ne olyan sietõsen. - jelent meg a professzor most már higgadtan.
- Jutott valami professzor? - kérdezte Bobby.
- Igen, megtaláltam Kurtöt. Jobb lesz ha indulunk is. És mindenkit kérnék, hogy csendben készülõdjön. Öt perc múlva a X-jet-nél találkozó. Ororo, te vezetsz. - mondta, majd elvonult. Mindenki szófogadóan elindult öltözködni, és összeszedni magát. Már mindenki fent volt a gépen, mikor Jean észbe kapott, hogy valaki hiányzik.
- Scot... - suttogta, majd visszarohant az intézetbe.