39. rész
Daun 2004.12.12. 18:05
Apokalipszis arcán gonosz vigyor terült el az arcán. Egy lépést tett Magnetó felé. Elszántan nézett a férfira. -Ennyire bolondnak nézel? Azt hiszed bedőlök a kis trükködnek? -Ez nem trükk. Csak egy bátorság próba. Apokalipszis még most sem bízott a férfiban. Vonakodva, de mégis beleegyezett. Már jó ideje harcoltak. Apokalipszis nem tartotta be a szavát és gyakran használta a képességeit. Ezek után Magnetó állt vesztésre, mivel nem volt ereje. Vadóc kétségbeesetten figyelte az eseményeket. Ahogy Apokalipszis fárasztja a férfit. A lány teljesen tehetetlennek érezte magát. Elszántan ráugrott hátulról Apokalipszisre, hogy elterelje egy picit a figyelmét amíg Magnetó szusszan egyet. Apokalipszis dühében teljes erőből a falhoz vágta a lányt. Vadóc ájultan hullott a földre. Ezután Apokalipszis újra rátámadt Magnetóra. A férfi már majdnem föladta amikor Apokalipszis elfelejtett oda figyelni és mindenki visszanyerte az erejét. A magához térő Vadóc kihasználta az alkalmat és rátámadt a férfira. -Nem tartottátok be a szavatokat! - mondta elhaló hangon. -Szerelemben és háborúban mindent szabad! És amúgy is, csak követtük a példádat. - mondta a lány majd "kikapcsolta" az energiát. Magnetóval együtt nagy nehezen visszazárták Apokalipszist a helyére. Apokalipszis megint visszajutott börtönébe. -Vége van? - kérdezte óvatosan Vadóc. -Igen, vége - mondta Magnetó.
Kate és Evan egymást fojtogatva fetrengtek a földön. Hirtelen abbahagyták és mindketten ájultan elterültek. Ugyan ez volt a helyzet máshol is. Mindenki értetlenül nézett maga elé. Nehezükre esett elhinni, hogy győztek. Lassan mindenki megnyugodott és elkezdtek örülni. A professzorék a repülővel mindenkit fölszedtek. Otthon ellátták a sebesülteket majd leültek egy-egy forró tea mellé és nem csináltak semmit. Kivételesen a három mutáns csapat nem harcolt hanem békében üldögélt egymás mellett. Csak Mystique járkált ide oda idegesen. Egyszer csak magunta. -Mindenki felállni, megyünk haza - adta ki a parancsot a testvériség tagjainak. -Ne már, örülök, hogy élek én reggelig meg nem moccanok - panaszkodott Lance. -Mozgás! -Biztos nem maradtok? - kérdezte a professzor. Mistyque csak egy megvető pillantással válaszolt. -Indulás - mondta és távoztak az intézetből. Magnetóék követték a példájukat.
Mindenki az asztalnál ült. Épp neki akartak kezdeni a vacsorának amikor egy kis fémgömb repült be az asztal közepére. pár másodperc múlva fehéres füst terjedt szét belőle. Mindenki köhögve rohant ki a szobából. Halk nevetést hallottak a plafon felől. Mindenki felnézett. Ekkor a hang tulajdonosa leugrott a földre. Minden szem rászegeződött. -Jajj, ne! Mára elég volt belőletek! - fakadt ki Kurt. -Medusa.. - suttogta Rheia.
|