- Még ma indulunk!- csapott a tenyerébe bosszúszomjasan Logan.
- Ugye nem gondoltátok komolyan?- háborodott fel Kate- Már Evan is az õ oldalán van, és mi így akarjuk legyőzni? - reménykedve a professzorra nézett, de a férfi csak lesütötte a szemét - Ez nem lehet igaz! - Kate a homlokára csapott és elviharzott.
- Kate! Ne mászkálj egyedül! - ordította utána Logan, majd mivel látta, hogy a lány nem hallgat rá, utána rohant.
- Professzor, Katenek igaza van, tényleg semmi esélyünk ellene. Elnézést, ellenük. - mondta Scott szomorúan.
- Talán keményebb edzések kellenének! - vigyorgott Kurt, de aztán gyorsan befejezte, mert mindenki szúrósan nézett rá.
- Szükségünk van minden mutánsra. Össze kell fogjunk. - motyogta a professzor, majd bement a szobájába. Mindenki látta, hogy komolya a baj, mert még a professzor sem tudja, hogy mi a helyes döntés. Utolsó mondatát is csak azért mondta, hogy biztassa a gyerekeket, de a felnőtt X-ek ezen átláttak. Szomorúan és ideges törték fejüket, hogyan tudnának szembeszállni Apokalipszissel és lovasaival. Egész este síri csöndben ücsörögtek és bambán néztek maguk elé. Félhomály volt a szobában, csak pár lámpa égett a falakon és egy gyertya az asztalon. Logan és Kate még mindig nem értek vissza. Scott már kezdett aggódni. Elhatározta, hogy feláll és megkeresi õket, de inkább elvetette az ötletet. Ugyanis Jean aludt el az ölében. Nem volt szíve felébreszteni a lányt. Végignézett a társaságon és megdöbbenve vette észre, hogy már mindenki alszik, csak Kurt, Susan és õ nem. A két fiatal mutáns a sarokban susmogtak valamit és kacagtak, mintha valami nagyon fontos és ciki titkokat osztottak volna meg egymással. Scott nagyot sóhajtott, majd beletörõdött, hogy fogságban van, és ő is szundítani készült. Hirtelen elaludt minden fény, csak a gyertya égett az asztalon. Kurt és Susan eszeveszett sikításba kezdett. Scott szó szerint lerúgta magáról Jeant és a nagy kapálózásban a földön kötött ki. Egyből felébredtek a többiek is. A lányok többségében mind sikítani kezdtek. Reszketve néztek körbe a sötétségben és összebújtak. Így biztonságban érzeték magukat.
- Mi történt? - kérdezte egy nyöszörgő hang, ami valószínûleg Kittyé volt.
- Elment az áram. - magyarázta Scott.
Abban a pillanatban újból fény lett a szobában. Gyorsan körülnézett, hogy mindenki megvan-e. Amint megnyugodott, újból sötétség lett. Ismét felsikkantottak páran. Bobby "Css!"-je viszont pillanatok alatt elkussoltatta őket. Pár percig néma csend volt. Csak ekkor figyeltek fel arra, hogy odakint milyen eszméletlen vihar tombol.
- Ororo, ez te vagy? - kérdezte bizonytalanul Rheia, közben az ablakon nézegetett ki.
- Nem, én... nem csináltam semmit. - mondta Ciklon és komolyan aggódni kezdett. Lassan az ablakhoz vánszorgott, de nem mert kinézni. Közben hanyatt vágódott egy pár keresztbetett lábon és pár vázát levert.
- Logan és Kate még mindig nem ért vissza? - aggódott Amara.
- Én nem láttam őket. - mondta Kurt, majd hallotta, hogy kissé viccesnek tartották véleményét - Még világosban sem.
- Hisz csak Kate szobájába mentek... - mondta Vadóc unottan, de abban pillanatban vakító fény lepte el a házat, de pillanatok alatt el is múlt. Mindez hatalmas zaj kíséretében. A lányok torkaszakadtukból visítottak és a szoba közepe felé másztak.
- Ez mi volt? - sipította Rahne.
- Valamibe belecsapott a villám. - hadarta Jean.
- Te jó ég! Akkor odafent... - Amara belegondolni sem mert.
- Erről könnyen meggyőződhetünk. - mondta magabiztosan Scott és elindult az emelet felé.
- Mondta a professzor, hogy ne mászkáljunk egyedül. - motyogta Bobby és a férfi után rohant.
A többiek Ororo és Jean felügyelete alatt maradtak. Ororo erőt vett magán és kilesett az ablakon. Szemei kikerekedtek, és lihegve ellökte magát az ablaktól.
- Mi az Ororo?
- Odakint van valami... vagy valaki...