- Akkor sem maradhat odabent! – üvöltötte teljesen kikelve magából Logan.
- Apokalipszis bárhol, bármikor előbukkanhat! Senki sincs biztonságban! – tárult hozzá Scott.
- Nyugodjatok le! – a professzor alig bírta megnyugtatni őket – Mint már mondtam, ha akar majd kijön. Nem kényszeríthetitek!
Idegesen elviharzott, közben végig azon törte a fejét, hogy győzhetnék le Apokalipszist.
- Ez nem lehet igaz! Azt hiszi, hogy ennyivel el van intézve! – Logan nem bírt lenyugodni – Az meg ott bent, mit képzel magáról? Csak így játszadozhat velünk? Engem nem érdekelnek az enegrigamicsodái, én kiszedem onnan!
Már készült volna tiszta erejéből az ajtónak rohanni, de Jean visszafogta.
- Higgadj le! Hogyha erősszakkal akarsz megoldani valamit, nem fog sikerülni! Még inkább nem akar majd kijönni! Majd én kihozom onnan. Csak kérlek, menjetek el.
- Jean, igaza van a professzornak, majd kijön magától. Te is hagyd békén. Meg Logan is. – mondta Scott és elcibálta Logant magával.
Jean még szólongatta egy ideig Rheiát, de a lány nem válaszolt neki. Csak makacsul gubbasztott a szobájában. Esze ágában sem volt kijönni onnan. Jean fél óra szövegelés után feladta, és idegesen lerohant a kertbe. Dúlt-fúlt. Nagyon ideges lett Rheiától. Miközben sétálgatott, sikítást hallott egy bozót mögül. Gyorsan odasietett, de nem fedte fel hollétét. Kikukucskált az ágak között. Majdnem sikkantott egyet, amikor meglátta, hogy kik vannak a túloldalon: Vadóc és Apokalipszis. Apokalipszis mindenféle trükkel megpróbálta foglyul ejteni a lányt, de nem sikerült neki.
- Na, mi az? Csak nem bénázunk? – gúnyolódott Vadóc.
A férfi egyre idegesebb lett. Mérgében egy nagyobb energiagömböt küldött a lányra, ami következtében Vadóc egy kis időre megbénult és elvesztette az eszméletét. Apokalipszis elindult a lány felé, hogy felvegye, és elrabolja, de Jean ekkor kiugrott és Vadóc védelmére kelt. Telekinetikusan Vadócot félre repítette és egyből Apokalipszissel került szembe. A férfi egy újabb energiagömbbel őt is „hatástalanítani” akarta, de Jean erejével visszaverte a támadást. Apokalipszis látta, hogy két mutánssal nem tud megküzdeni, így gyorsan elhúzta a csíkot. Jean azonnal odarohant Vadóchoz.
- Vadóc! Jól vagy? Nem esett bajod?
A lány már kezdett magához térni. Szemöldökét összeráncolva nézett fel Jeanre.
- Mi? Á! – kapott a tarkójához – Ez fájt, Jean. Finomabban nem tudtál volna a földhöz vágni?
- Látom, már jobban vagy. – mosolygott rá Jean – Gyere, menjünk be az intézetbe, ott biztonságban vagyunk. Remélem…
Mikor beértek az épületbe, Kitty tátott szájjal bámulta a nyúzott Vadócot.
- Mit bámulsz így? „Törpe”! – mordult rá Vadóc.
- Ne figyelj rá Kitty. – mondta Jean – Inkább a professzort keresd fel, kérlek. Üzenem neki, hogy Apokalipszis meglátogatott minket.
Kitty kerek szemekkel bambulta a sántikáló párost. Azt sem tudta, hogy most fusson a professzorhoz és útközben feldolgozza azt, amit az előbb mondott neki Jean, vagy még álldogáljon egy fél órát és csak utána menjen a professzorhoz. Végül is az előbbinél döntött és rohant a professzorhoz úgy, ahogy csak a lába bírta. A falon át berontott a férfihoz, aki valószínűleg valamiben nagyon elmélyülhetett, mert mikor megpillantotta a lányt, majdnem dobott egy hátast a tolószékével együtt.
- Kitty! Nem tanítottak meg kopogni? – háborodott fel a lány viselkedésén. Nem sokáig szapulta, mert gyanúsnak tartotta Kitty könnyes szemeit – Mi történt?
- Apokalipszis itt járt! – suttogta Kitty. Alig jött ki hang a torkán.
A professzor pillanatok alatt Vadóc mellett termett, akit időközben Jean felvitt a szobájába.
- Minden rendben? – fordult Jeanhez a professzor.
- Igen, azt hiszem. – mondta bizonytalanul Jean.
- Mi történt? – folytatta a kérdezősködést a professzor.
Jean és Vadóc szép lassan elmesélte a saját verzióját, ami érdekes módon egyezett, majd a professzor idegesen összehívta az X-eket. Elmesélte nekik Vadóc történetét és azt, hogy azonnal kell tegyenek valamit. Sürgősen…