Rheia épp a házijával szenvedett amikor egy újabb sikítást hallott. Idegesen levágta a ceruzáját és kiviharzott az ajtónk. Épp Kate ment vele szembe.
-Hova ilyen sietősen?-kérdezte.
-Megyek és addig verem amíg meg nem tanulja visszafogni az erejét! Így nem lehet tanulni.
-Azt megnézem ahogy megvered-nevetett gúnyosan a lány.
-Kössz szépen ez jól esett. - mondta és tovább ment.
Félúton meggondolta magát és lement a kertbe. Felállított egy céltáblát és tőrökkel dobálta. Ha már megtelt eltüntette őket és újakat csinált helyettük.

Kate elvitte Dragont sétálni. Szegény kutyával mostanság nem nagyon törődtek, mert teljesen lefoglalta őket Adam és Apokalipszis. Békésen sétálgatott amikor egyszer csak Dragon futásnak eredt és ő meg "repült utána" . Miután átszáguldottak az úttesten és mindenki utánuk kiabált rájött, hogy Dragon mitől indult be. Egy tüzelő lánykutyát rohant le.

-Buta kutya, gyere már! - ráncigálta a pórázt, de hiába. -Dragon! Gyere! - szólt rá szigorúan.
A kutya vonakodva bár, de engedett.
Jó ideje sétáltak, amikor egy sötét sikátorban és kislány sírását hallották. Kate óvatosan odament a kislányhoz és leguggolt hozzá. Ekkor a kislány elkapta Kate karját és átváltozott Apokalipszissé. A lány rémülten nézett és próbált menekülni de hiába.

-Nem tudjátok hová lett Kate?-kérdezte Rheia.
-Nem láttam már egy ideje.
-Már jó pár órája, hogy beszéltem vele, de most nem találom. Egyszerűen eltűnt és senki nem tu róla semmit.

A professzor mindenkit magához hivatott. Bekapcsolta a tévét. Egy újabb energiaburok jelent meg. És ott volt Kate mint Apokalipszis lovasa. Mindenki rémülten nézett.
-Ez nem lehet-mondta Jean.
-Sajnos Kate ellen kell majd harcolnunk. De ami most a legfontosabb, hogy Vadócot ne kaparinthassa meg. Ha Vadóc is átáll nekünk végünk. Nélküle nem tudjuk legyőzni Őt. Ezért Vadóc soha nem maradhat egyedül. És nem hagyhatod el az intézetet csak ha az iskolába mész.
-És ki fog vigyázni rám? Talán Rheia?
A lány értette a célzást. A feje teljesen elvörösödött és elkezdett ordítozni.
-Elegem van, hogy mindenki bénának néz! Nem vagyok az! Mi lenne, ha egyszer, egyetlen egyszer nem röhögnétek ki valamiért?! Olyan nagy kérés, hogy fogadjatok be? És Te -itt Adamre mutatott - próbáld visszafogni az erődet.
Miután befejezte mondandóját elviharzott.
-Kölykök...
-Ez szép volt Vadóc - mondta Jean.
-A helyedben most békén hagynám magam mert tőlem függ a világ sorsa - fenyegette a lányt egy gonosz vigyor kíséretében. - Na én megyek tanulni -mondta és elindult az ajtó felé. -Ja, és professzor, nyugi majd vigyázok magamra.

Jean fölment Rheiához, hogy kiszedjék a szobájából. Kinyitotta az ajtót, de amikor be akart lépni egy láthatatlan falba ütközött. Elkezdte tapogatni, hogy rájöjjön mi az.
-Rheia ezt te csináltad?
Nem kapott választ.
-Vadóc nem gondolta komolyan amit mondott.
-De még mennyire hogy komolyan gondolta.
-Kérlek engedje be.
-Ha át tudsz jutni rajta bejöhetsz.
Jean elment majd pár perc múlva visszatért Logannel és Scottal.
-Kölyök ha nem jössz ki onnan, de rögtön, rád török.
-Csak hajrá.
-Majd én-monda Scott.
Kicsit hátrébb állt majd rálőtt az energiafalra. Nem sokat ért el. Ekkor Logan próbálta átvágni, de épp, hogy csak megkarcolta és az is gyorsan helyreállt. Megint Scott próbálkozott. Jean elment szólni a professzornak, hogy Rheia bezárkózott a szobájába és nem tudják kiszedni. Amikor odaért rémülten szólt rá Scottra és Loganre, hogy hagyják abba a fal szétszedését. A kér férfi értetlenül nézett rá.
-Rhaia és a fal egyek. Ha a fal megsérül Rheia regenerálja, de az ereje gyorsan fogy. Viszont addig tartja a falat amíg tudja. Ha a fal áttörik akkor Rheia meghal.
-De valahogy ki kell szedni onnan.
-Majd kijön ha megbékél.