A lányok egész héten fújtak a fiúkra. Akárhányszor elmentek mellettük, elkezdték mondani, hogy „csúnya dolog a lopás…”. A fiúknak emiatt már nagyon elegük volt ebből.
- Mégis mit képzelnek magukról? – panaszkodott Bobby.
- Pontosan! Mintha ők lennének a világ közepe! – folytatta Ray.
- Pedig nem is csináltunk akkora hülyeséget. – mondta Roberto.
- A lényeg, hogy mindent megérdemeltek! – vetette oda Amara, mikor elment mellettük az ebédlőben.
- Hogy fennhordja az orrát! – morgott utána Kurt.
- Egyáltalán be fognak minket engedni? – gondolkozott Adam.
- Ha nem, akkor bemegyek magamtól! – húzta ki magát büszkén Kurt.
- Könnyű neked, te csak úgy be tudsz menni. Nem mindenki tud teleportálni! – Ray kinyújtotta a nyelvét Kurt fele.
Eközben a lányok tovább tanakodtak…
- Viszont ez a ki mit tud ez nem lesz jó, mert az egész iskola tudja már. – mondta Kitty.
- Ez mind a fiúk hibája! – csapott a tenyerébe idegesen Vadóc.
- Jó, jó, de most már tényleg nyugodjatok le! – tett rendet Jean – A legjobb mégis az lenne, ha hagynátok az eredeti ötletet, mert az nem érne, ha így utólag változtatnátok. Mindenki az eredetire szavazott, ezért nyertünk.
Mindannyian egyetértettek vele. Végül maradt a ki mit tud ötlet. A lányok lázasan készülődtek a bulira. A fiúk büntetésére kitalálták, hogy belépőt is szednek. A díszítés Kitty és Kate feladata volt. Ezért kissé rózsaszínre sikeredett a díszlet. Vadóc készítette a belépőket, amiket már vagy három nappal hamarabb ki kellett, hogy adjanak. Ezeket pókok és mindenféle sátánista jelek díszítették. A zene Rheia és Amara feladata volt. Végül Amara választott, mert Rheia mindenre csak meghúzta a vállát és ezzel el is volt intézve. Így Britney-féle zene ment. Jean, Jubilee és Rahne elvállalta, hogy a buli előtt ellenőrzik a társaságot, és összeszedik a jegyeket.
- Egész este itt fogunk ácsorogni? – nyavalygott Jubilee, mikor már a buli javában tartott.
- Valakinek kell ügyelni arra, hogy ne jöjjön be senki. – magyarázta Jean.
- Megbízhattuk volna a fiúkat. Legalább törlesztenék az adósságukat. – javasolta Rahne.
- Akkor mindenki belépőjegy nélkül lenne most bent. – tácsolta le Jubilee.
- Tényleg, láttátok bemenni Pánikot? – érdeklődött Jean.
- Nem, nem… én nem… - mondták egyszerre a lányok.
Egy sikítás hallatszott a zene mellett. A bejárat felől jöhetett. A lányok összenéztek majd elindultak a hang forrása felé.
- Csak óvatosan! – aggodalmaskodott Jubilee.
- Van itt valaki? – kiáltotta Rahne.
Válasz viszont nem érkezett. Jean mutogatott nekik valamit és elindult a másik irányba. Mikor a bejárati ajtóhoz ért, találkozott Pánikkal.
- Adam! – sikkantott fel Jean – Mit keresel te itt? Azt hittem már rég bent bulizol.
- Nem volt kedvem bemenni. – válaszölt hörögve Adam. A sötétben nem látszott az arca.
- Pedig ha hallottad volna Kurt kareokiját, akkor nem ezen a véleményen lennél. – Jean komolyan fürkészni kezdte a fiút, de a sötétben nem látott belőle semmit – Jól érzed magad?
- Nem… nem igazán… - Adam lassan felnézett Jeanre. Arca csupa karmolás volt és mintha egy harapás lett volna a nyakán. Szeme ijesztően világos volt.
- Mi történt veled? – kérdezte tőle Jean és kijjebb húzta a fiút, hogy a holdfényben jobban lássa sérüléseit.
De mielőtt még bármit is mondhatott volna a fiú, a Hold hatására pupillái kitágultak. Ijedten Jeanre nézett, mintha jelezni akarna valamit, de mielőtt egy hang is kijött volna a torkán, már késő volt. Teste teljesen elkezdett átalakulni, mintha valamilyen állattá változott volna. Jean már tudta hogy nagy a baj. Nagyon nagy…