Minannyian takarókba bújva ültek a tűz körül. Árnyék rémsztorikkal rémisztgette társait.
-És akkor a háromkarú polip előbújt a bokorból, abból ott, ni! – itt Kitty mögé mutatott.
Kitty eddig is meg volt rémülve, mert teljesen beleélte magát Árnyék történetébe, de most felpattant helyéről és Scott nyakába ugrott.
- Örülnék, ha leszállnál rólam. – jegyezte meg finoman a fiú.
- Jaj Kitty! A szörny nem a bokor előtt ülő lányt kapta el a bal bokájánál és vitte el a…
- Ne folytasd! – visította Kitty.
- Elég lesz kékfülü! Így is törpe fél a sötétben. – tett rendet Logan.
- Ez nem igaz! – próbálta bebeszélni magának Kitty.
- Nem szégyen ez, Kitty. – szállt be a gúnyolódásba Kate.
Kitty pityeregve rohant sátra felé. Félúton észbekapott, hogy mi van akkor, ha a háromkarú szörny előbukkanik a bokorból és megragadja a kislábujját és akkor… Logan látta, hogy Kitty valóban retteg a sötétben, és odasietett hozzá, hogy bekísérje sátrába.
- Elment a bébiszitter, miénk a terep! – vigyorgott Rheia.
- Eszedbe ne jusson! – szólt rá Jean.
- Már késő, eszembe jutott… hogyha…
- Ne is folytasd! – csitította el Scott.
- De! Ez jó ötlet lett volna, ha engedted volna, hogy folytassa! – csapkodta Scott vállát Vadóc.
- Igen! – szállt be Adam is – Egy éjszakai tájékozódási verseny!
- Az túl bonyolult! Csak egy sima útvonalon menjünk végig. Megnézném, hogy ki meri végigcsinálni… - mondta Rheia.
- Én benne vagyok! – Árnyék teljesen fel volt dobva.
- Szó sem lehet róla. A professzor megbízott bennünk és nem szeretném ha kihasználnátok a bizalmát. – hangzott a szent beszéd Scottól.
- Mi nem használjuk ki, hanem csak bebizonyítjuk neki, hogy milyen ügyesek vagyunk. – magyarázta Susan majd elindult a többiek után, akik egy hegynek vágtak.
Scott és Jean maradtak csak a tűz mellett. Próbálták fenttartani a többieket, de nem tudták.
- El fognak tévedni. – jósolta meg Jean.
- Bizony, és még bajuk is eshet. Sőt fog is, ha nem teszünk valamit. – aggodalmaskodott Scott.
Mielőtt még bármit is csinálhattak volna, Logan előbújt Kitty sátrából.
- Szerintetek normális, ha egy Kitty korú lány plüssnyuszival alszik? – kérdezte Logan.
- Ö… ja… biztos… - motyogta az értelmetlen választ Jean, közben pedig azon gondolkozott, hogyan tudnák megmenteni a többieket.
- A többiekkel meg mi történt? – nézett körül Logan.
- Öö… hát izé… tudjuk, hogy nem szabad… - kezdett bele Scott a történetbe, de Jean félbeszakította.
- Már lefeküdtek. Árnyék tovább folytatta a fantasztikus történeteit és szép lassan mindenki megunta és lefeküdt. Úgyhogy most csendben mászkálj, nehogy felébreszd őket!
- Ó, persze. – Logan teljesen egyetértett Jeannel, és lábujjhegyen elindult sátra felé.
- Jól kivágtál minket. – ismerte el Scott.
- Ha egy kicsit használtad volna azt a káposztalevet a fejedben, akkor még jobbat is kitalálhattál volna. – jegyezte meg gúnyosan Jean.
Scott csak tátotta a száját, és nem akarta elhinni, hogy ezt Jean mondta. Mintha az ördög bújt volna bele.
- Ne tátsd a szád, mert megtelik bogarakkal! – a lány leült a tűz mellé és melegíteni kezdte a kezét.
- Jean, nem tudom, hogy mi van veled, de azt hiszem, hogy most nem engem kellene szapulnod, hanem a többiekkel kellene törődni!
- Talán az lenne, a legjobb ha utánuk mennénk. Nem járhatnak olyan messze, lehet még utolérjük őket.
Scott habozott egy ideig, aztán beleegyezett a dologba. Elindultak a többiek útvonalán, amin az előbb mentek el. Követték a lábnyomaikat. Eszméletlen sár volt.
- Tiszta trutty lett a gatyám! – jajdult fel Scott.
- Te rosszabb vagy, mint Kitty. Ő nem nyafog ennyit ilyenekért. Inkább a földet nézd, nehogy letérjenek vagy valami.
Vagy jó fél óráig rohantak a nyomok után, amikor hallottak egy sikítást. Ezt egy csoportos nevetés követte.
- Biztos ők lesznek azok. – csapott a tenyerébe Scott.
- Miért? Szerinted vannak itt mások is?
- Tudod, hogy értettem…
- Nem igazán, de ez most lényegtelen. – Jean egy bokor mögé húzódott és kikukucskált a levelek között – Látom őket.
- Nagyszerű! Akkor most odamegyünk és szépen visszatessékeljük őket! – határozta el magát Scott és már indult is a többiek után.
- Ne olyan hevesen Summers! – Jean Scottot a nyakától fogva hátrarántotta – Ha eddig nem hallgattak rád, akkor most sem fognak. Valamit ki kellene találni.
- Akkor mondj valami Miss Tökéletes! – Scott keresztbetette kezeit és sértődötten a másik irányba nézett.
- Rájuk ijeszthetnénk, és akkor maguktól fognak visszarohanni…