Másnap mindenki sokáig aludt.
Jean hiába reménykedett a professzor rájött az ő kis titkára. Jean szemlesütve álldogált és hallgatta a professzor prédikációját. Este a professzor elő is állt a dologgal.Amint Kurt megtudta, hogy Jean lebukott Kittyvel együt gyorsan a védelmére kelt. Pár perc múlva már a fél intézet a professzort győzködte, hogy ne büntesse meg a lányt.
-Hú, a mintagyerek büntetést kap - mondta Rheia majd kiment a szobából.
Úgy döntött elvisz sétálni és magával viszi Dragont. Nem volt kedve halgatni ahogy a diákok egymást túlkiabálva védték Jeant. Már későre járt, úgyhogy elindult haza felé. Egy sötét sikátor mellett haladtak el amikor Dragon nyüszítve elrohant magával rántva a lányt. Rheia gyorsan elengedte a pórázt, nehogy felmossa a járdát. Nem tudta mitől ijedt meg Dragon ennyire, de ő is kezdett félni. Érezte, hogy szép lassan eluralkodik rajta a félelem. Próbált elfutni, de a félelemtől elhagyta az ereje. Elkezdett remegni. Az utca túloldalán egy alak jelent meg. A fejét fogva támolygott. Amikor észrevette a lányt elindult felé. Ahogy az alak közeledett Rheia egyre jobban félni kezdett.
-Kérlek segíts!-mondta az idegen.
Rheia földbegyökerezett lábbal állt. Nagynehezen rábírta lábait, hogy megmozduljanak. már majdnem elérte őt az az ember, de akkorra már összeszedte magát annyira, hogy elfusson. Amikor már elég távol volt hátranézett. Az alak a földön hevert. Mefordult a fejében, hogy odamegy megnézi mi van vele, de remegő lábai visszatartották. Amikor a srác megmozdut gondolkodás nélkül rohant haza. Nem törődött Dragonnal se mással csak azzal, hogy végre haza érjen.
Rémesen hosszúnak tűnő, félelmetes percek után végre haza ért. rögtön becsukta maga mögött az ajtót és neki dőlt. Lassan lecsúszott a földre. amikor teljesen leért összehúzta magát és kitört belőle a sírás. Maga sem tudta, hogy miért, de még mindig remegett. Épp sétált Kate. Amikor meglátta a lányt odarohant hozzá. Megpróbálta kiszedni belőle, hogy mi történt, de nem jutott sokra. Megpróbálta megnyugtatni ami nyagyjából sikerült is.
-Jean kapott büntetést?-kérdezte szipogva.
-Nem. Egyesült erőkkel megmentettük -mosolygott Kate. -Gyere csinálok neked egy teát.
-Köszi.

Másnap reggel a professzor bejelentette, hogy felfedezett egy új mutánst.
-Hogy hívják?-érdeklődött Kitty.
-Ugye nem fiú?-reagált Kitty kérdésére Kurt.
-De az és Adam Harris-nek hívják. Jean te gyere velem.
-És én itt maradok?-érdeklődött Scott.
-Igen. Csak Jean, Logan és én megyünk.
-De miért? Ez nem igazság!
-Az élet soha sem igazságos- mondta a professzor majd Jeannel együt távozott.
-Most már tudod, hogy nekünk milyen érzés amiko itt hagytok minket- vigyorgott Scott képébe Kurt.
-Kuss manó-törkollta le.
-Hú, Scott ideges lesz -szállt be Kate.
A szemüveges srác mérgesen kiviharzott a szobából.
-Most lárjátok mit csináltatok?-nevelte a népet Kitty nevetve.
-Ó, mert te a védelmére keltél-szólt bele Rheia.
Pár perc múlva kicsi a rakásba tömörültek a diákok.

Fél óra múlva megérkeztek a professzorék az új mutánssal. Elöl rövid hátul hosszú, sötétbarna haja volt és kék szeme. Egy kicsit mindenki megtorpant tőle, de hamar visszanyerték önbizalmukat. Amikor Rheia meglátta sokkantott egyet. Szemei kikerekedtek és mintha remegett volna. Mielőtt megkérdezhették volna mi baja kirohant a szobából.
-Kate nem tudod mi van vele?-kérdezte Jean.
-Nem, tegnap se volt jó passzban.
-Nos, valószínűleg az új tanulónk miatt. Ugyani az a képessége, hogy félelmet tud kelteni mindenkiben.
-Lehet, hogy ő volt tegnap az a lány akit halálra rémisztettem.
-Hát valószínű. Azóta sem heverte ki-mondta Kate. -Kicsit visszafoghatnád magad. Ha miattad lesz depis megbánod.
-Kate, nem direkt csinálta.
-Persze-morogta halkan.
-Szóval -mondta a professzor - bemutatom Pánikot.
-Hello!-köszönt mindenki egyszerre.