Evant azonnal kivezették a teremből. A fiú reszketve tartotta kezeit szeme előtt.
- Jaj, Evan, bocsáss meg, nem akartam semmi rosszat tenni! – Kate sűrű bocsánatkérésekkel kísérte a fiút.
- Kate! Szerintem így is van elég baja, hagyd szegénykét. – mondta neki Ororo.
- Jó, de hát akkor is én tehetek az egészről.
Evant Jeanhez vitték, mivel értett az ilyen sérülésekhez, hisz orvosnak készült.
- Mi történt Evan? – kérdezte Jean a nyöszörgő fiútól.
- Én voltam, én tehetek az egészről. – folytatta a monológját Kate.
- Evant kérdeztem! – szólt rá erélyesen Jean – Nos, Evan, mi történt?
- Azt hiszem megvakultam…
- Ne félj, mindjárt rendbe hozlak. – betessékelte Evant a szobájába – Ti pedig kint maradtok! – mérgesen a többiekre nézett.
- Nem hiszem el! – jajdult fel Kate – Mindenről én tehetek! De aztán mindenről!
- Ez nem igaz! – nyugtatgatta Kurt – Többségében Dragon a hunyó.
A kutya mérgesen elkezdett rá morogni.
- Nem láttátok ma Rheiát? – kérdezte Amara.
Kitty és Kurt lopva egymásra néztek.
- Nem… nem… - hangzott a sovány válasz.
Telefoncsörgés szűrődött ki a nappaliból.
- Majd én felveszem. – bújt ki a kínos helyzetből Kitty és elrohant a nappaliba.
- Segítek! – Kurt villámgyorsan Kitty után eredt.
- Ezeknek meg mi bajuk?
A professzor jelent meg a folyosón. Aggódva kereste tekintetével Evant. Hamar rájött, hogy Jean kezelése alatt van, így fel is hagyott a reménytelen kereséssel.
- Mi történt az edzőteremben? – kérdezte Logan a professzortól.
- A rendszer meghibásodott. Scott, Logan kérlek gyertek velem, mert a segítségetekre van szükségem. Még nem tudtam teljesen megjavítani.
A két férfi szó nélkül a professzor segítségére sietett és eltűntek a folyosó végén. Jean ajtaja kinyílt és Evan lépett ki rajta. Kendővel el volt takarva a szeme. Szorosan mögötte Jean vezette. Egyenesen Evan szobájába mentek.
- Mi van vele? Rendbe fog jönni? – halmozta el izgatott kérdésekkel Jeant Kate.
- Igen, de pihennie kell. Valakinek viszont vigyáznia kellene rá, és vezetnie.
- Majd én! – vállalkozott a feladatra lelkesen Kate. Evan hallva, hogy ki lesz vele szinte éjjel-nappal, nagyot nyögött.
- Öö… szerintem Amara gyorsabb volt. – Jean a meglepett Amarára nézett és odavezette Evant – Ugye te vigyázol rá?
- Ja, persze. – válaszolta zavartan Amara.
- *Teljesen kikészítené Kate, légyszi vállald el*
- Ja igen! Persze, hogy segítek neki! – értette meg végre Amara a helyzetet és elviharzott Evannel.
- Ugye tényleg rendbejön? – szólt Ororo halkan Jeanhez.
- Remélem. Most egyenlőre sötétben kellene lennie. Annyira nem értek ehhez, de majd a professzor is megnézi. – Jean bizonytalannak tűnt.
- Megkeresem Rheiát! – Vadóc hirtelen felpattant, mert már nagyon unta a hangulatot.
- Scott? – hiányolta Jean.
- Logannel segít a professzornak kideríteni, hogy mi romlott el a rendszerben.
- Jean! Telefonon keresnek! – szaladt fel Kitty.
- Ki az?
- Azt nem tudom. Valami Grey. – Kitty zavartan megvakargatta fejét, mintha attól rájönne.
- Bővebben?
- Jaj, hagyj már! Vedd fel és beszélj vele. Már vagy negyed órája próbálom kihúzni belőle, hogy ki az, de nem válaszol, hanem csak téged hajtogat, sürgősen beszélni akar veled.
Jean a nappaliba rohant. Nem értette Kitty zagyvaságait. Kurt már az ágyon ült és tátott szájjal nézte a tévét.
- Légyszíves halkítsd le, mert egy kukkot sem fogok így hallani.
- Haló?… Hogy ki beszél?… Susan!… Persze, gyere!… Én is. Szia!
- Ki volt az? – Kitty hirtelen mellette termett és most már izgatottan kérdezte a telefonáló kilétét.
- Susan, az unokatestvérem. – mosolygott Jean – Ide jön hozzánk. Valószínűleg holnapra ideér.
- Sosem meséltél róla.
- Mert nem kérdeztétek! – Jean erélyesebben Kittyre szólt, hogy ne mind faggassa.
- És miért nem tudta kinyögni, hogy a rokonod?
- Mert nem tudta, hogy jó számot hívott-e. És ne mind kérdezgess! – felrohant a szobájába és becsapta maga mögött az ajtót.