Mindenki Vadóc után menetelt. A lány egy elhagyatott helyre vezette őket. Csak egy kis lepusztult kunyhóállt a semmi közepén.
- Ott vannak! – mutatott magabiztosan a házra Vadóc – Remélem…
Scott eszeveszettül rohanni kezdett. Nagyon dühös volt Mystiquere és Jeanért is aggódott. Törni-zúzni kezdte a kunyhó ajtaját. Hallotta, hogy odabent valaki nyöszörög.
- Scott! Óvatosabban! Ha tényleg bent vannak, nehogy megsérüljenek! – aggódott Ororo.
- Majd én! – lépett elő Kitty büszkén kihúzva magát – Ilyenkor jön jól a jó öreg Kitty.
Vigyorogva anyagtalanná vált és már derékig a házban is volt.
- Hú, de sötét van! – hallatszott a motyogása odabentről – És milyen büdös!
- Lélegezz a szádon! – szórakozott vele Árnyék.
- Ne piszkálj! Inkább gyere be te is, és akkor meglátod, hogy miket kell itt eltűrnöm!
- Ó, az nem lehet! Nem tudom, hogy hova teleportálok!
- Dehogynem! Ide!
- Fejezzétek be! – tett rendet Ororo – Odabent Kate és Jean is el kell viseljék ezeket. Kitudja mióta vannak odabent!
- Vagy fél órája. – hangzott a higgadt válasz Vadóctól.
- Akkor is! Szegénykéim! – Kurt megjátszott aggodalmat mutatott.
- Hiába szórakoztattok, akkor sem látok semmit! – hisztizett tovább Kitty.
Ekkor halvány fénynyaláb jelent meg az egyik sarokban.
- Kate! – sikkantott fel Kitty – Sötétséget! Ááá!
Kitty felfedezte, hogy hol van Kate. Mellette szorosan Jean feküdt ájultan.
- Mi baj van Kitty? Megtaláltad őket?
- Itt tele van minden pókokkal!
Visítva kirohant az épületből és egyenesen Kurt nyakába ugrott.
- Most már bemehetsz! – dörmögte neki mérgesen.
- Kitty! Te vagy itt az egyedüli, aki be tudna oda menni! Azonnal hozd ki őket! – parancsolta neki Scott.
- Nem megyek! – makacsul mégjobban megszorított Árnyék nyakát.
- Ugyan törpe, ha te nem mész, majd megyek én! – Logan adamantium karmait előhúzva nekirohant a kunyhónak, de mielőtt még hozzáérhetett volna, Vadóc megállította.
- Nem tudod, hol vannak, bajuk is eshet, ha csak így esztelenül nekik rohansz.
Logan mogorván, de egyetértett Vadóccal és arrébvonszolta magát.
- Kitty! Te tudsz csak oda bemenni, és kihozni őket! – próbálta megpuhítani Ororo.
- Akkor sem megyek be a sok csúszó-mászó közé! Undorodom tőlük!
- A csapattársaidról van szó! – érvelt Amara – Biztos vagyok benne, hogy Kate és Jean is ennyit megtenne érted.
- Igen, de ők nem utálják ennyire a pókokat! Olyan kis szőrös lábuk van… fúj…
- Nem a pókok lábát kell nézni, hanem a két lányt! – mondta Kurt.
- Nem értitek meg, hogy oda képtelen vagyok bemenni?! – Kitty idegesen elrohant.
- Ha ezt a professzor megtudja, még a csapatból is kitehet! – ordította utána Scott.
- Ne légy vele ilyen szigorú, biztos te is vagy így egyes dolgokkal. – kelt a védelmére Ororo.
- Igen, de a társaimért mindent megteszek.
- Ennek semmi értelme, hogy itt veszekedtek, hanem valakinek végre tényleg be kellene mennie. – fejezte be a vitát Rheia.
Mindenki egyetértően Rheiára nézett. A lánynak hirtelen gombóc szökkent a torkába.
- Hogy… én?
Kurt szélesen vigyorgott rá.
- Addig én megfogom a kis vakarcsot. – ajánlotta fel Amara.
Rheia nagyot szippantott a levegőből, majd minden erejét összeszedve energiából létrehozott egy kardot. Ezzel megpróbálta felfeszíteni az ajtót. Logan is besegített neki, így hamar betudtak menni. Kate már félig magához tért.
- Mi baja volt Kittynek? Én csak világítottam neki. – kérdezte kómásan.
- Semmi, csak egyszerűen undorodik a pókoktól. – válaszolt nyugisan Rheia, közben felsegítette a lányt és kivitte a kunyhóból.
- Pókok? – hirtelen magához tért Kate, mintha egy vödör jéghideg vízzel öntötték volna le. Azonnal kirohant és Ororo mögött bújt meg – Tessék megvédeni!
Mindenki nevetett rajta.
- Látom már semmi bajod. – mondta Ciklon nevetve.
Scott Jeanért ment be. A lány már félig magához volt térve. Amint meglátta Scottot, azonnal a nyakába ugrott.
- Hiányoztál! – majd egy puszit nyomott az arcára.