- Nem professzor, nem! – ord�totta Jean – Adammel foglalkozni kellene, mert nem b�rja uralni az erej�t! Hal�lra r�m�t minket!
- Igaza van Jeannek! – �lland�an ijesztget minket! - t�rsult Kitty.
- Pontosan! – �rtett egyet vele Kurt.
- Lehet, hogy igazatok van – vallotta be a professzor -, de h�t nem tehet r�la, �s most itt van Apokalipszis �s…
- Nem professzor, nem! Adammel most kell foglalkozni! – Jean nem engedte, hogy a professzor tov�bb mondja a semmit sok�ig.
- Jean, nyugodj le, ennek �gy semmi �rtelme. – nyugtatgatta Scott a feld�h�d�tt l�nyt – Teljesen egyet�rtek veled, de most t�nyleg Apokalipszissel kellene foglalkozni.
Jean idegesen Scottra n�zett, mintha a fi� el�rulta volna. S�rva felrohant a szob�j�ba, Scott ut�na.
- Nos, nem akarom tov�bb rontani a hangulatot, de akkor is valamit tenni kellene Apokalipszis ellen. – mondta a professzor �s elindult Cerebro fele.
- Nekem sok ez egy napra. – mondta Vad�c karik�s szemekkel – Mentem a szob�mba. �s nem mer�szeljetek zavarni!
- F�z�k te�t. – mondta Amara, �s �sszed�rzs�lte a tenyereit – Ki k�r m�g!
- Megyek seg�teni. – aj�nlkozott fel Kitty.
- Nek�nk is csin�lhattok. – mondta Kurt – A nappaliban lesz�nk.
Amar��k igaz morogva, de elindultak a konyh�ba. Eleg�k volt abb�l, hogy a fi�k semmiben sem seg�tenek. Kitty ment be el�sz�r. Levett egy ed�nyt, amiben odatett vizet f�ni. Amara a te�sdobozt kotor�szta el�, de leverte �s az �sszes filter sz�tsz�r�dott a f�ld�n. Lehajolt, hogy kikotor�ssza a szekr�ny al� becs�szottakat. Mikor lehajolt, eszm�letlen sik�t�sba kezdett. Torkaszakadt�b�l sik�tott. Kapkodva felt�p�szkodott �s fel�llt egy sz�kre.
- Mi t�rt�nt Amara? Megkerg�lt�����! – Kitty amint megl�tta, hogy mit�l ijedt meg Amara, � is felugrott a l�ny mell�.
Egerek cik�ztak a f�ld�n. A k�t l�ny reszketve kapaszkodott egym�sba. Rettenetesen f�ltek az egerekt�l. A fi�k felk�sz�lve a legrosszabbakra, berontottak a konyh�ban, de csak a sz�ken �csorg� l�nyokat l�tt�k.
- Nektek meg mi bajotok? – ord�totta t�l a sik�t�sukat Bobby.
A l�nyok nem v�laszoltak, hanem tov�bb sik�tottak. Tabitha legyintett egyet a l�nyok fel�, de mikor � is megl�tta az egereket, felugrott az asztalra �s t�rsult a k�rushoz.
- Ti teljesen megbuggyantatok? – Kurt nem tudta elk�pzelni, hogy mit�l retteghetnek ennyire a l�nyok. A szeme lassan a kis egerekre t�vedt – Ja, hogy ezekt�l a kis bolh�kt�l? – vigyorgott a l�nyokra, majd kiment.
- Ment… mentsetek meg minket! – sik�totta Kitty, de fi�k nem hallgattak a l�nyra �s kimentek.
Scott �s Jean is berohantak a sik�t�sra.
- Mi… mi… mi t�rt�nt? Hogy t�rt�nt? Mi�rt t�rt�nt? – k�rdezte �ssze-vissza Scott �s k�zben esztelen�l keresg�lte az ellens�get.
- Ott! – vis�totta Tabitha �s a f�ld�n cik�z� �rtatlan egerekre mutatott.
- Ugye nem gondolj�tok komolyan? – nevetett rajtuk Jean, majd k�zelebb l�pett az egerekhez, hogy megmutassa nincs mi�rt f�lni t�l�k. Az egyik kis r�gcs�l� s�rolta a l�b�t. Ekkor Jean felsikkantott �s Scott mell� ugrott. Kitty�k pedig gonoszul r�h�gtek rajta. Erre Jean bepipult �s idegesen telekinetikusan felemelte az egereket �s kiv�gta �ket az ablakon.
- Nem f�lek t�l�k! – morgott oda a l�nyokhoz �s kiviharzott a konyh�b�l.
Kitty�k csak n�ztek nagy boci szemekkel Scottra jelezve, hogy �k nem akart�k megb�ntani a l�nyt.
- Ma eg�sz nap ilyen volt. – nyugtatta meg �ket Scott – Nem kell vele foglalkozni. Biztos rossz napja volt.
A l�nyok m�g t�tott�k a sz�jukat egy ideig majd folytatt�k a teaf�z�st. A professzor m�g az este folyam�n besz�lt a gyerekekkel Apokalipszisr�l. Nagyon unt�k a hegyi besz�det. �jf�lkor �rtek fel a szob�jukba �s hullaf�radtan tett�k el magukat m�snapra.