Vad�c �s Kate egy�tt mentek ki az ajt�n �s egy�tt cs�rtettek v�gig az int�zeten. �tk�zben bel�j�k botlott Scott. Nyugodtnak t�nt, de ahogy megl�tta a l�nyokat, v�rbe borult az agya.
- H�t ti meg egy�tt? �gy tudtam, hogy nem cs�pitek egym�st.
- Meg kell, hogy nyugtassalak, j�l tudod. – v�laszolt mogorv�n Kate.
- Ugye tiszt�ban vagytok azzal, hogy mit m�veltetek?
- Persze, mint a nap. – r�h�g�tt mag�ban Vad�c, k�zben pedig a falat n�zte.
- Akkor bizony�ra azzal is, hogy van egy kis dolgotok m�g.
- M�gis mi? – Vad�c semmit sem �rtett.
Miel�tt m�g megk�rdezhette volna Scott�l, hogy pontosan mire is gondolt, m�r nem volt ott a fi�.
- Szerinted mire gondolt? – kerek szemekkel v�rta a v�laszt Katet�l.
- Jaj, ez nem lehet igaz! Ennyire nincsenek �rz�seid? Egy�ltal�n t�nyleg felfogtad, hogy mit is m�velt�nk?
- Igen, majdnem sz�tvert�k egym�st �s az int�zetet. Meg kis h�j�n Dragont is…
- Neked baj van a mem�ri�ddal!
- Megint piszk�lsz?
- Nem, csak felvil�gos�talak, hogy egy�ltal�n nem t�r�dsz m�sokkal! – Kate az arc�ba �v�lt�tte mondand�j�t �s elindult szob�ja fel�.
- Ezt vond vissza, de azonnal! Semmi okod nincs r�, hogy ezt v�gd a fejemhez!
- Dehogynem! Gondolkozz egy kicsit!
Vad�c most m�r komolyan nem �rtette a l�nyt.
- Tudod Jeant ki�t�tted! T�le k�ne bocs�natot k�rned! Minimum megl�togatod �s megn�zed hogy van! De te nem. Arra sem eml�kszel, hogy majdnem felkented a falra! Mert ugyeb�r te volt�l…
Vad�c m�g feh�rebb lett. Maga el� bambult majd f�l perc gondolkod�s ut�n berohant a szob�j�ba �s mag�raz�rta az ajtaj�t.
- Vele meg mi t�rt�nt? – �rny�k hirtelen Kate mell� teleport�lt.
- Egy �rz�ketlen liba!
- Besz�ljek vele?
- Ne! Hagyd csak, hadd duzzogjon. Meg�rdemli.
- Nem j�ssz vacsizni? – Kurt sz�lesen vigyorgott.
- Oh, de! Bocs, de elbor�totta az agyamat az a h�rpia.
�k �rtek le el�sz�r a konyh�ba.
- Te j� �g! – sikkantott fel Kate.
V�gign�zett a helys�gen. Az eg�sz konyha fel volt d�lva. Az ablak ki volt t�rve, a kett�t�rt asztalon pedig egy pap�r hevert. A szoba k�zep�n Jean �llt, sebes homlokkal.
- Jean, j�l vagy?
Jean csak r�zta a fej�t fel-le.
- Mi t�rt�nt?
- Fogalmam sincs, bej�ttem �s ezt l�ttam.
- Te megs�r�lt�l! – Kate idegesen Jeanhez rohant.
- Igen, de ezt m�g a dr�gal�tos bar�tn�dt�l szereztem.
- Nem a bar�tn�m! – Kate kiab�lt – Bocs, nem esett komolyabb bajod?
- Nem… - hangzott a bizonytalan v�lasz.
Jean felvette az asztalr�l a pap�rt �s olvasni kezdte:

"Este tal�lkozunk! Rheia"

- Rheia d�lta fel a konyh�t? – Kate levonta az �rtelmes k�vetkeztet�st. - Val�sz�n�leg nem. – nyugtatta meg Jean – Szerintem a testv�ris�g keze van a dologban.