M�morosan pr�b�lta felm�rni a helyzetet. Annyira elmer�lt gondolataiban, hogy �szre sem vette, hogy szinte az eg�sz falu f�rfi tagjai felsorakoztak el�tte teljes harci felszerel�sben.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte egy elõtte elhalad� s�t�t elf f�rfit�l, aki a s�t�ts�gben alig volt kivehetõ.
- Nemsok�ra el�rik a falut. - v�laszolt s�t�ten, megvet� pillant�ssal, majd elcs�rtetett.
- De kik? - k�rdezte Godric szinte m�r mag�ban.
A lassan halad� t�meg ir�ny�ban kirohant a falub�l. Amint a falu hat�r�hoz �rt, hatalmasat f�kezve meg�llt. Megd�bbent� l�tv�ny t�rult el�: az eg�sz falu k�rbe volt v�ve t�bb m�teres l�ng ker�t�ssel. A l�ngok alatt, pedig hatalmas sz�rnyek k�zeledtek fel�j�k. A rem�nytelen helyzet ellen�re az elfek elsz�nt, komoly arccal meneteltek elõre. Ekkor Caleb �llt meg Godric mellett.
- El fogj�k �rni a falut? - k�rdezte agg�dva Godric.
- Val�sz�n�leg igen. - hangzott a s�t�t v�lasz.
- Mi a fen�t keresnek itt? Csak nem valami �si, elsz�nt k�zdelem? Nem hallottam r�la, hogy a s�t�t elfek b�rkivel is hadban �lln�nak.
- J�l hallottad. Az orcokkal eddig b�kess�gben �lt�nk. Most viszont minden ok n�lk�l r�nk t�madtak. Hacsak nektek nincs valami... - n�zett Godricra gyan�san.
- Nem! - kezdett el menteget�zni - Ha arra gondolsz, hogy mi... nevets�ges, a vil�g�rt sem sz�vetkezn�nk vel�k. Ami azt illeti, viszont k�vettek minket. Nem tudjuk mi�rt... - hazudta Godric, mivel val�sz�nûleg Mira tudta volna, de nem akarta m�gjobban elj�tszani a bizalmukat.
- Tal�n ha egy kis seg�ts�ggel al�t�masztan�d. - mondta az elf, majd elrohant. Godric nem is habozott tov�bb, visszarohant a faluba, fel�bresztette, illetve h�t m�r csak �sszeszedte t�rsait.
- Most azt hiszik, hogy mi csaltuk ide õket? - gondolkozott hangosan Kate.
- Igen... - mondta Godric, unva Kate lass�s�g�t.
- Elv�gre jogos a felt�telez�s�k. - b�logatott Susan.
- Ok�, ok�. Ez mind sz�p �s j�, de tenni is k�ne valamit. Ha nem seg�t�nk az elfeknek, elevenen ny�znak meg minket. Ha meg seg�t�nk, akkor az orcok. - �sszegezte Rheia - Szerintem szavazzunk! - miel�tt m�g tov�bb folytathatta volna a h�lyes�geket, Kyan gyorsan eldug�totta.
- Egy�rtelm�, hogy az elfeknek fogunk seg�teni. - jelentette ki v�g�l Dorian - Elv�gre befogadtak minket. Viszont m�gsem rohanhatunk az ellens�gnek csak egy sz�l karddal.
- V�rjunk csak. - sz�lalt meg Melchior - Caleb szerint az orcoknak eg�sz eddig nem volt semmilyen okuk az ellens�gesked�sre. �s mivel miel�tt m�g ide �rt�nk volna, n�h�nyszor minket is megleptek, felt�telezem, r�nk p�ly�znak. Vagyis h�t r�tok... - b�k�tt a l�nyokra - ... vagy Kyan? - n�zett a f�rfire k�rd�en, de � csak megr�zta a fej�t, �gy m�r t�nyleg mindenki a l�nyokat n�zte.
- Mi? Ugyan, hisz mi �joncok vagyunk. - morgott Lia.
- Ti igen. De õ nem. - n�zett Mir�ra Melchior.
Mindenki gyan�san a l�nyra n�zett.
- H�t nincs mi�rt mentegetõzn�m. - nyelt egy nagyot - Azt hiszem, tudom mit keresnek. Illetve h�t engem...
- T�ged? Ne viccelj! - nevetett Kyan - Mit akarhatnak egy j�t�nd�rt�l, aki a h�res Olivander szolg�lat�ban �ll, m�ghozz� igen bizalmas poszton... Te j� �g! Ezek t�nyleg t�ged akarnak...
- �r�l�k, hogy r�j�tt�l. - morgott r� Mira - De nem is ez�rt kereshetnek engem... - kezdett el gondolkodni, ami szeml�tom�st komoly meger�ltet�s�be ker�lt.
- Kiny�g�d m�g ma, vagy kiszedjem �n bel�led? - izgult Kyan.
- J�l, j�l van. Lehet, hogy h�lyes�g... de... Na mindegy, mondom �s k�sz. Sz�val �n gyerekkorom �ta a cirkuszban dolgozom. Illetve h�t Olivander nevelt fel, ha fogalmazhatunk �gy, nem is eml�kszem az igazi sz�leimre. Mindig ut�na sz�ktem, ha egyed�l hagyott �s ezzel folyton az idegeire mentem. Egyszer viszont mikor k�vettem, valami tan�cson vagy hol k�t�ttem ki. Elb�jta az egyik ajt� m�g�tt. Mivel nagyon kicsi voltam nem eml�kszem pontosan, de furcs�bbn�l furcs�bb alakok vettek r�szt ezen a gyûl�sen. H�, nagyon zavaros az eg�sz, de azt tudom, hogy valami s�t�t er�r�l besz�ltek, amit nem szabad kiengedni. Ah, nem tudom m�r pontosan mi volt az, de nagyon f�lelmetes volt. Mikor �szrevett�k, hogy hallgat�zom, eszm�letlen r�m�let lett �rr�, �s �gy n�ztek r�m, mint egy valami sz�rnyre. Olivander mondta, hogy nem lesz baj, mert �n nem besz�lek �s h�t �gy is lett. Eg�szen eddig. - fejezte be Mira.
- Ez nekem kicsit magas, de ha te mondod. - vakargatta a fej�t Kate.
- Na v�rjunk csak. Hogy j�nnek ide az orcok? Hisz amit te mes�lsz, annak m�r j� ideje, hogy t�rt�nt. - k�rdezte led�bbenve Kyan.
- V�rjunk csak... - motyogta Susan - Lehet nem ide tartozik �s csak duma az eg�sz... Azok a furcsa alakok, akik azon a gyûl�sen r�szt vettek, v�letlen�l nem hasonl�tottak orcokra? - k�rdezte Mir�t�l.
- H�t arra m�r pl�ne nem eml�kszem, hogy mik is voltak azok. Mondjuk lehet... Viszont nem csak orcok voltak jelen, hanem s�t�t elfek is. - ugrott be neki m�g egy-k�t foszl�ny az esetr�l.
- Igen! - vis�tott Susan - A nagy tan�cs. - fejtette meg a nagy rejt�lyt vigyorogva.
- Mi? - v�gtak �rtetlen k�pet a t�bbiek.
- Nem hallottatok m�g a nagy tan�csr�l? - lepõd�tt meg Susan - Egy k�nyvben olvastam valami hasonl� legend�t miszerint r�ges-r�gen a k�l�nb�z� l�nyek -gondolok itt az orcokra, elfekre, s�t�t elfekre, t�rp�kre �s az emberekre- �sszegy�ltek tan�cskozni. �ll�t�lag van egy s�t�t er�, amely, ha felszabadul, els�p�rhet minden �l�l�nyt, ami csak az �tj�ban �ll. Ezt az er�t Andune uralja, aki f�lig orc, f�lig s�t�t elf. A k�t s�t�t m�lt� faj �tv�zete, ami miatt mindenki f�l t�le. F�lelmetes serege volt, nem tudni milyen l�nyekb�l, de mindent elpuszt�tottak. Ez a sereg egyre csak nõtt �s nõtt, Andune pedig egyre jobban terjesztette a hatalm�t. Egyszer az �t faj �sszefogott ellene, �s legy�zte neh�z k�zdelem �r�n a sereg�t, �t pedig nem tudni hova, de bez�rta, �t lakat al�: minden faj valamivel biztos�totta, hogy ne tudjon kijutni onnan, ahol most is van. A "kulcsokat" pedig csak Mira tudhatja, hogy hol vannak...